Ismételt „hazai” pengeváltásoknak lehettek szemtanúi, ill. olvasói a hét elején a facebook rendszeres látogatói.
A korábbi közéleti vitapartnerek ezúttal igencsak filozofikus megközelítésékkel estek egymásnak, némi halvány egyetértésre utalás mellett.
Tekintettel arra, hogy a vitát a legutóbbi blog jegyzetem idézetének közzé tétele generálta, ezért bátorkodom (nem kibicként) néhány észrevételt tenni a szünet után prolongált pozíciójától kissé „megrészegült” alpolgármesterünk kijelentéseihez.
Egyik másik megjegyzésével, a vitapartnerével egyetemben magam is egyet tudok érteni, de akad néhány dolog melyek megítélésének megközelítésében eltérőek nézőpontjaink.
Akik olvasták az eszmefuttatásokat bizonyára idézet nélkül is tudják, miről van szó, ezért igyekszem rövidre fogni önálló észrevételeimet (a vitapartnerével történő egyeztetés mellőzésével).
A Somogyi Hírlap cikkéből nem ragadtunk ki nekünk tetsző mondatot, mert az egész cikk, ahogy volt elnyerte tetszésünket. Nem rúgtunk polgármesterünkbe, s nem toldottuk meg korrupciós váddal, csupán érdeklődtünk, hogy ilyen vagyoni helyzet mellett mi szükség van a nyilvánvaló (a bizonyító dokumentumok nálam is megtekinthetők!) jelentős értékű „ajándék” (cáfoló dokumentumot még senki nem mutatott fel!) szolgáltatás igénybevételére. Az elmúlt két esztendő során ezt többször is „jeleztem” írásaimban, de az érintettek és illetékesek semmilyen formában nem reagáltak. Vajon miért?
Az nem kérdés, hogy szükség van e polgármesterre, képviselőkre, stb. de a „kismiskányi” demagógnak minősített megközelítés ellenére is felmerül az egyébként „törvényileg rögzített” díjazás módjának kérdése.
Bár a 120%-osan LOJÁLIS alpolgármester elfogadja azon véleményeket miszerint a képviselői és alpolgármesteri teljesítmény nem érdemli meg a jelenlegi díjazást, s magam is e véleményen vagyok, de a hibát nem ebben látom.
Tény, hogy a bizottsági elnökök, valamint az értelmetlenül és feleslegesen elfogadott két alpolgármester nem illeti meg az egyébként törvényileg rögzített díjazást.
A bizottsági („szakember”) elnökök a képviselő bizottsági tagok díjának hétszeresét kapják, holott tényleges tevékenységük csupán a moderátori szerepben merül ki. Az üléseken (személyes benyomásaim alapján tanúsíthatom) csak köszöntik a megjelenteket, s rögtön átadják a szót az előterjesztőnek (polgármesternek), aki aztán úralja az egész bizottsági ülést. Az írásban kiküldött előterjesztés szóbeli megismétlését követően nyoma sincs a sokat emlegetett szakmai vitának, az érvek és ellenérvek pro és kontra ütköztetésének. Az elnökök is csak érdeklődve kérdezik az előterjesztőt, holott szakemberként nekik kellene generálni az eszmecserét, az esetleges véleménykülönbségekről, más alternatívákról.
Ugyan ez a helyzet az alpolgármesterekkel, akik a határozati javaslat kapcsán kérdezgetik rendre az előterjesztőt, holott részesei kellene, hogy legyenek a javaslat előkészítési munkálatainak. Persze lehet, hogy csak azért kérdezgetnek, mert hivatalból kötelességük megtörniük a sokszor kínos bizottsági „csendet”.
Most lenne igazán aktuális az a 2006. októberi polgármesteri javaslat, melyben miután illetményét akkori ügyeletes csókosa „megemeltette”, a képviselői munkára, a ténylegesen végzett tevékenységre, valamint az önkormányzat anyagi erejére utalva indítványozta a képviselői tiszteletdíjak csökkentését. Lehet, hogy most is jelen van az ötlet (kellően beépítve) a gondolkodásában, de a fránya törvények stabilan rögzítik a „kötelező” díjakat.
Röviden szándékoztam, de közben elkalandoztam, s ráadásul a lényeg kedvéért vissza kell, hogy menjek Ádámhoz és Évához. A lényeg gyökere ugyanis a kezdetekre nyúlik.
A „rugdalódzó” vitapartner ez egyszer valóban tévedett, mert ezúttal nem volt ciklus eleji polgármesteri fizetésemelés. Mi több, minő tragédia a polgármesterünk a törvényi változásból adódóan ezúttal a „vesztesek” (pardon, a rosszul jártak) közé került.
Mielőtt egyesek krokodilus könnyeket hullatnának, elárulom, hogy két évtized „túlfizetés” után a törvényi változás miatt (nincs a testületnek X-Y-ig mérlegelési joga) ugyan ezúttal is nőtt a fizetése, de csekély mértékben csökkent a jövedelme „hatszoros” Pistánknak.
A korábbi 521.775 Ft-os illetménye mellé + 30% költségátalány (156.533 Ft) járult. Az új illetménye 523.514 Ft, de a költségátalány 15%-ra módosulva már csak + 78.527 Ft. Így 76.259 Ft-al kevesebb jövedelmet tudhat magáénak, nem számítva a mentora elárulásából adódó megyei közgyűlési tiszteletdíj (100.000 Ft.) elmaradását. Természetesen a sajnálat előtt nem szabad megfeledkezni a változatlanul korlátlan (vagy inkább kontrolálatlan?) és térítésmentes gépkocsi valamint telefon használatról, továbbá az évi 270.550 Ft. cafetériáról, ami természetesen a polgármesternek is dukál.
A szolidáris szomorkodás előtt emlékeztetni kívánom a felettébb LOJÁLIS gesztenyés szimpatizánsokat, hogy Mikulásból zöldbe átöltözött vezérük a városi marsallbotot kezébe véve miként szavaztatta meg színre lépésekor a város nagyságához mérten irreálisan magas illetményét. Az azóta eltelt sok-sok év és a lanyhuló emlékezetre tekintettel segítségül lehet hívni az akkori dokumentumokat (előterjesztések,testületi-ülés jegyzőkönyvek) melyekből felidézhető, hogy kik és miért biztosították elvtelen támogatásukról az újsütetű polgármestert, s miként viszonozta busásan „szívességüket”. Nyomon követhető, hogy miként lett a 10 ezres település vezetőjének „nagyvárosi” illetménye évtizedekre bebetonozva a szervilis potyalesők jóvoltából.
Miként markolt fel milliókat érdemtelenül szabadságmegváltás és jutalom címén.
Mentora regnálása (Önkormányzati Minisztersége) idején egyesületi alvezére (alpolgármestere) javaslatára hogyan részesült kitüntetésben, melyet díszpolgári kitüntetéssel viszonzott jótevőjének még a Brutusi szerep eljátszását megelőzően.
A hatszori újraválasztásra tekintettel elvileg valóban kiváló teljesítményt nyújtott a polgármester, de ha a „megfogyatkozott” kiüresedett, s a 24. órában konszolidált (csődtől megmentett) várost nézzük, akkor az értékítélet már felettébb más képet mutat. Az alulinformált, többnyire tájékozatlan szavazók képviseletére kiválasztott városatyáknak a lehulló morzsák reményében nem a csalhatatlan polihisztor polgármester kisded játékaihoz kellene asszisztálniuk, hanem végrehajtaniuk a beígért korszakváltást.
A véleménnyel miszerint: „Ezt a mérést pillanatnyilag a választók gyakorolják a politikusok tekintetében. És az elmúlt 24 évben így választottunk.” sajnos egyet kell, hogy értsek, mert a kijózanodás bár beindult, de kiteljesedése még jó ideig várat magára.
A választás a jövőben is (remélhetően!) a polgároké lesz, de a választék ezután sem reménytelibb, mert a felhozatalban várhatóan továbbra is az egyéni zsákmányszerzés és nem a közösségért tenni akarás lesz a domináns cél.
Ami a nyugdíjasokra vonatkozó megjegyzést („nyugdíjasok miért kapnak egy „kismiskánál” többet, mikor semmilyen alkotó, értékteremtő munkát nem végeznek? Mennyit lehetne megtakarítani ezzel? „) illeti, a bevallás (nem gondolom komolyan) ellenére viccnek is durva, de ezt már had ne részletezzem, ill. kommentáljam.
Földindulás a közeljövőben nem várható, de reménykedjünk, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben nem csak a polgármesterünk (és családtagjai), hanem jócskán fellendülve a városunk is a legvagyonosabb lesz Somogyban, s talán azt is megérjük, hogy Somogy ország is feltápászkodik a padlóról az új megyei vezetés hathatós közreműködésével.