Az „Alkonyat”-nak titulált helyi Pirkadat legfrissebb számát olvasva, s a kormánypárt legutóbbi kampányfórumának illusztris vendégeit hallgatva, nem akarok hinni sem a szemeimnek sem a füleimnek. Igaz, gyengül a látásom és hallásom is, de többen is megerősítették, jól olvastam, jól hallottam.

A nyakunkon lévő önkormányzati választásokról „füstölögve” a szerző megállapítja; „Nagyatádon is komoly a tét. Átveszi e a város vezetését a kormánypártok jelöltje és csapata, vagy marad a régi polgármester. A választókerület többi városában már kormánypárti polgármester volt az előző ciklusban”.

Érdekes felvetés, hiszen 2010 októberében itt volt a történelmi pillanat a meghirdetett program beteljesítéséhez, mi szerint „zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”. Megvolt hozzá pénz, paripa, fegyver, de a kétharmados kormánypárti, s bazi nagy pénzügyi háttértámogatás mellett a jelölt mégis alulmaradt a „megszervezett” küzdelemben.

Ennek ellenére, bár a korábbi zongoracipelésből nem vette ki részét a testületbe jutott polgári oldal, mégis ölébe hullott a váltáshoz szükséges többség. Azt csinálhattak volna a polgármesterrel, amit csak akarnak (persze csak szigorúan a keresztényi értékrend szerint), de inkább befeküdtek a kényelmes (vagy inkább kényelmetlen?) ágyába, s beérték szerényen a két alpolgármesteri poszttal, valamint a bizottsági elnöki és alelnöki pozíciókkal. Az ezt követő alibi istrángszaggatás már közismert.

Vezérük meglátása szerint, próbálkozásaik a széthúzás miatt hiúsultak meg. Igen? Tessenek már elárulni, kinek a feladata lett volna gatyába rázni a „győztes” csapatot? Miért is volt a széthúzás? Ki volt az egyértelmű felelős?

„Mi úgy gondoljuk, hogy Nagyatád új vezetése nem tűzhet ki kisebb célt, mint azt, hogy felívelő pályára helyezze a várost, gyarapodó, fiatalodó, gazdaságilag erős, élhető várost szeretnénk, ami csak új munkahelyekkel oldható meg.” Szép és nemes gondolatok, magam is támogatom ezen törekvéseket, de mivel ez már korábban, a ciklus kezdete előtt többször is elhangzott (s mi lett belőle?), ezért valóban új vezetés szükségeltetik a kiváló cél tényleges eléréséhez.

A hét eleji „egészségügyi” fórumon meghirdetett összefogásos megújulásra, s a fenti célok régi-új csapat által történő megvalósítására kevés esélyt látok (a miértekről későbbi jegyzetemben).

Az, hogy az új művelődési házba invitált kormánypárti fórum kezdetére alig 40-50 érdeklődő jelent meg (riadóztatásra a kórházból még érkezett egy 10-15 fős mentőcsapat), valamint, hogy a vendéglátók sajtónyilatkozatra hivatkozva félórát várakoztatták a hallgatóságot bár kellemetlen, de mellékes közjáték. Az viszont, hogy a programismertető polgármester jelölthöz, azaz a mostani alpolgármesterhez intézett kérdésre (kiskorúsítva a kérdezettet) a választókörzet országgyűlési képviselője válaszolt, nem kevés tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve, már több mint szerencsétlen. Az pedig, hogy a díszvendégül hívott államtitkár nem válaszol a hozzá intézett kérdésre, egyenesen felháborító.

A szenátorunk (országgyűlési képviselőnk) szerint a helyi polgári frakció a ciklus kezdete óta nem volt többségben a testületben, s elvárásuk, hogy olyan városvezetése legyen a tepülésünknek, amelyik együtt tud működni a kormánnyal.

Nos, ha megnézzük a testületet, található benne 5 fő narancsbőrű képviselő, akikből egy alpolgármester. Egy narancsos deszantos alpolgármester (aki nem bír szavazati joggal), de akinek oroszlánrésze volt a szerencsés és szerencsétlen koordinációkban, közvetítésekben, egyezkedésekben. Egy fő tagkönyv nélküli lelenc, aki csak a ciklus végén ült ki a polgári páholyból. Egy fő korábbi FIDESZ tag (és elnök), akit az oszlatás után nem vettek vissza a szervezetbe, majd függetlenkénti bejutása után karanténozták a testületben. Tapasztalt és képzett képviselőként kizárták a bizottságokból, majd amikor szükség hozta, a ciklus végén (a doktori konzílium gyógyulttá nyilvánítása után) „behívták” a csapatba. A korábbi ármánykodó fővezér közreműködésével a beindult kampány során megint ejtették, s törölték a FIDESZ képviselő jelöltjeinek listájáról. Aztán nagyot néztek és hetekig levegő után kapkodtak, amikor ismét felbukkant a képviselő és a polgármester jelöltek között, de immáron a JOBBIK oldalán. Végül, ne feledkezzünk meg a korábbi kormánypárt ellenzékbe került, de kollaborált képviselőjéről sem, aki némi alamizsnáért zsugázott a ciklus előtti választáson.

Ha mindezt számba veszi, a legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy nem volt meg a ciklus során a kormánypárti többség. Ja, hogy az egyéni és szűk csoportérdekek, és a nem kispályás mutyi mester polgármesterünk szalámi taktikája szétzilálta a FIDESZ-KDNP egységet? Ezen csak az csodálkozik, aki egy szempillantást sem vetett a korszakváltást hirdető, de ígéretéről már az alakuló ülés előtt megfeledkezett civil bagázs (s nem FIDESZ csapat) tevékenységére.

Azt nem tudhatták meg az érintettek, hogy mikor lesz stabil (kinevezett) felső vezetése a „megmentett” kórháznak, de azt igen, hogy nincsen B vagy C verzió, a bemutatott régi-új csapatnak nyernie kell, mert csak ők tudnak együttműködni a kormánnyal. Ha ez idáig nem volt együttműködés, akkor mi végre a nem kismértékű adósság konszolidáció, a kórház „megmentése”, a milliárdokkal történt beruházás indítások (elkerülő út, szennyvíz projekt, stb.). Ha a tartalék verziók hiányoznak, mi lesz Nagyatáddal szenátorúr? Ha nem ismétlődik meg a sikeres 2010 évi választási eredmény, s tovább zsugorodik a polgári frakció, s a régi-új polgármester jelölt ismételten alulmarad a szavazáskor, akkor bezár a kórház és félbe maradnak a megkezdett beruházások? Ugye ezt nem gondolja komolyan képviselő úr!

Szenátorúr, az a meglátásom, hogy a helyi csapata ezt a ciklust amolyan Gyurcsány módra elk..ta, nem kicsit, nagyon. Na de a produkció elbírálását bízzuk a Kövér Lacira, majd ő FIDESZ mércével mérve eldönti.

Ui.: Tisztelt Képviselő Úr! Csak a pontosítás kedvéért. A törvénytelen módon feloszlatott helyi szervezet vezetője (elnöke) a menesztés idején Dr. Barbalics István volt, de természetesen nem tagadom korábbi tagságom, ill. elnöki tisztemet. Ami a blogomat illeti, örömmel konstatáltam, hogy az olvasók között tudhatom. Ha netán mégsem olvasta, hanem a katonáitól hallott róla ezt, vagy azt, így, vagy úgy fésülve, az esetleges félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében szívesen ajánlom figyelmébe.

Választókörzete nagy, s bokros teendői nem teszik lehetővé, hogy gyakrabban (és személyesen) tájékozódhasson a Nagyatádon történtekről, de jegyzeteimből sok mindenről értesülhet, mégpedig hitelesebben, mint az őszinteségben, nyíltságban ugyancsak hiányt szenvedő zsoldosaitól. Egyúttal köszönöm (a klasszikus TTT-s) engedélyét, miszerint blogjaimban azt írok, amit akarok, s bár engedélyét eddig sem kértem, viszont kész vagyok az esetleges együttműködésre, s ha gondolja, a Pirkadat „hézagainak” pótlásaként szívesen megosztok olvasóimmal minden közérdeklődésre számot tartható információt.