A 8 órás munkaidő bevezetéséért 1886-ban tartott chicagói sztrájkot követően 1891-ben hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították Május 1.-ét. 

A II. világháború után kialakult szocialista-kommunista blokk országaiban, így nálunk is az egyik legnagyobb szocialista ünneppé nőtte ki magát. Az eredetileg munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták, s ünnepeltük Nagyatádon is sok-sok évtizeden át.

Az immár több mint két évtizede történt újabb rendszerváltoztatási kísérlet ugyan nem eredményezte a hőn áhított rendszerváltást, de a sok éves „erózió” alaposan kikezdte, már-már megszünteti a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, május elsején tartandó hivatalos ünnepet.

A napokban több nosztalgiázó nyugger is „szemrehányóan hiányolta” az utóbbi években nálunk is alaposan ellaposodott városi Május 1.-ét, de távollétem miatt nem volt rálátásom az eseményekre, s nem rendelkeztem információval a történtekről.

Ünnep utáni sétáim során aztán lassan összeállt a kép, s kiderült, hogy nagyon is eseménydús munkaünnep zajlott Nagyatádon.

A jelenlegi többséget képviselő polgári oldal a különböző civil szövetségeseivel a Művésztelepen, a polgármester és holdudvara a Hadi Park-ban, az ellenzékben lévő szocialisták az egykori Komfort KTSZ. udvarában ünnepeltek szűkebb-tágabb körben.

Városi Május-1.?

Nincs rá pénz, mondaná az illetékes, hiszen bár a hagyományos városi ünnepek listájáról nem töröltetett, de már tavaly is a polgári oldal vállalta fel az erre hivatott „művelődési apparátus” helyett a rendezést, és annak minden ódiumát, ami ez évben már teljesen „civil” kezekbe csúszott.

Tessenek már elárulni, az áprilisi Nagyatádi tuning-találkozóra volt pénze és energiája kulturális intézményünknek, illetve önkormányzatunknak?

A finanszírozás módját és volumenét csak a beavatottak ismerhetik, a városatyák és adófizetők nem. A „városi hozzájárulásból” már kitelt volna egy tavalyihoz hasonló szerény „majális”, s urambocsá, egy időben és egy helyen is meg lehetett volna tartani a két rendezvényt, amivel a felek csak jól járhattak volna. A tuningosoknak lett volna kellő számú közönségük, az ünneplőknek pedig színes és színvonalas látnivalójuk.

Na de azok a fránya érdekek csak nem akarnak egyezni. A tuning üzlet a „mienk”, a városi Május-1. pedig legyen most már a kormányoldal gondja. Szép kis vircsaft, aminek mostanában nem lesz vége, mi több most kezdődik csak igazán.

A médiákban gyakorta hallhatjuk, olvashatjuk, hogy országunkban nincsen társadalmi megosztottság. Mi a helyzet Nagyatádon?

A múlt heti városnapi ünnepségen polgármesterünk fennen hirdette, hogy „összetartozunk mi nagyatádiak, mi egy közösség vagyunk ebben a városban”. Megyei elnökünk szavai szerint „az ember a mély és titokzatos rendhagyás, ami maga az ünnep, ami akkor kap értelmet, ha együtt vagyunk”.

Akkor hogy is állunk?

A városi televízió ünnepi tudósításait nézve egy régi vicc és annak újabb verziója jutott eszembe:

„Belgiumban a szétválás mellett döntenek, de hogy könnyű legyen a népességet szétválasztani, azt mondják:
- A flamandok jobbra, a vallonok balra álljanak.
Az öreg Kohn bácsi felteszi a kezét:
- És az igazi belgák hova álljanak?”

Frissítve:„A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. Flamandok jobbra, vallonok balra – harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, aztán kilép az őrmester elé: Őrmester úr, kérem, hová álljanak a belgák?”

Nos, tisztelt szúnyogirtást elrendelő, helyezkedő, a mundért elvtelenül is védő nagyatádi városatyák!

Nálunk már nincsen munkásosztály, s a munka is kevés, ezért polgártársak ne akarjanak ünnepelni? Akkor mi ez a Május 1.- i szegregáció?

Városi ünnepet hiányoló polgártársak!

A múlt héten volt a város napja, melyre mindenki meg volt hívva nemre, korra, felekezetre, pártszimpátiára tekintet nélkül.

Ha valamilyen oknál fogva lemaradtak, azért lesz jövőre lángos, babgulyás, virsli, vagy amit akartok, s talán ígéret is munkára, dohányboltra, összefogásra, csak tessenek már színt vallani, s egyértelműen („belépésileg”) nyilatkozni.

A paletta elég színes, mert van FIDESZ-KDNP, Jobb Közéleti Kör, KÉSZ Alapszervezet, Erdélyi Kör, Szív Egyesület, Nagyatádért Egyesület, Őszi Napfény Nyugdíjas Klub, Konzervgyári Nyugdíjas Klub, Cérnagyári Nyugdíjas Klub, Obsitos és Bajtársi Egyesület, Kertbarát Kör, MSZP, DK, bimbódzó Jobbik, csírázó LMP. stb.

Akinek szűk, vagy egyáltalán nem tetszik a helyi választék, az magára vessen és érje be a Simon Műveknél Pomozi „elvtárs” által rendezett mini (de nyilvános) bulival (sör-virsli-lufival), vagy vegyen egy pár debrecenit s igyon meg rá egy pohár sört otthoni magányában, mert a MI PISTÁNK által hangoztatott összetartozás a történtek szerint nem vonatkozik mindenkire.