Vészharangokat kongat a sajtó, miszerint ellátatlanok maradnak települések, s Somogy kétharmadában nem lehet majd cigit kapni júliustól.
Nos, én nem aggódnék, mert a „krónikus” bagós beszerzi szükségletét, bárhol is légyen a világban, de legalább próbálkozik a kormány a dohányzás egészségkárosító hatásának mérséklésére.
Az új trafiktörvény, mely állami monopóliummá tette a dohánytermékek kiskereskedelmét, pályázathoz kötötte a jövőbeni cigi árusításra jogosult „Nemzeti Dohánybolt”-ok üzemeltetését. A pályázati feltételek 120 pontos bírálati rendszere 50%-ban a nyitva tartást, a kamarai képzést, valamint a megváltozott munkaképességüek esetleges foglalkoztatását, 50%-ban pedig a szakmai előéletet, és az üzleti tervet értékelte.
A napokban közzétették a pályázat nyerteseinek listáját, ami jó néhány szemlélőnél kiverte a biztosítékot. A lista bizony erősen narancsszínű és illatú, különösen Nagyatád vonatkozásában, de ebben (legalább is számomra) nincs semmi meglepő, mivel korábban minden vörös volt, s egyébként is szeretem a narancs illatát.
A helyi győztesek listáját nézegetve azonban szemembe ötlött egy ismeretlen (nem nagyatádi!) vezetéknév, akinek tulajdonosa két koncessziót is elnyert városunkban. Miután a kiírás szerint többre is lehetett pályázni ez még rendben volna, de az országos listát is áttekintve kiderült, hogy a két nagyatádi koncesszió nyertese Csurgón, Berzencén és Barcson (2db!) is nyert. Mivel országosan 29-en nyertek öt koncessziót 20 évre (kiírás szerinti maximum) még ez is rendben volna, de néhány apróság így is zavar a törvényes rendszerben.
Az országos listán találtam barbatrükkös pályázókat (családtagok és üzlettársak együttes indulása) akik 7 illetve 10-12 koncessziót is nyertek (pl. Esztergomban a Sóron famili, Bp. XVIII. ker. Vu Quy Duongné), de mivel megyén kívüli esetek, a fene ott eszi.
A pályáztatás célja az volt, hogy azok jussanak lehetőséghez, akik eddig is ezt csinálták. Ennek ellenére a városunkban évtizedek óta cigit áruló, s szintén pályázó két nagyatádi család a vesztesek közé került, miközben önkormányzati képviselő, alpolgármester, megyei közgyűlési tag ill. családtagja virít a nyertesek között. Felmerülhet a kérdés, hogy ki a „vidéki” (csurgói-berzencei- barcsi-nagyatádi) nyertes, de nincs jelentősége, mert bárki pályázhatott és az elnyert öt koncesszió is a kereten belül van.
A pályázatokat nem láttam, de kétlem, hogy az újsütetű „dohányosok” jobb pályázatot írtak, mint a sok-sok éve dohánytermékeket áruló (dohányboltokat üzemelő) gyakorlott vállalkozók. A pudingpróba majd eldönti, hogy ki az alkalmas és egy koncesszió elegendő-e a rentábilis működtetéshez.
A választóit támogató csurgói képviselő hátszeles segítsége természetes (mi több jogos elvárás), de az már nem, hogy némi szellőért a helyi képviselők rendre lapítanak, s nem állnak ki a választóikért. Lelki füleimmel már hallom is a kifogást, mi szerint nem volt befolyásunk az elbírálásra (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium végezte), s az is csupán a véletlen műve, hogy mi mindannyian nyertünk.
Ilyen képviselők mellett nem csoda, hogy a polgármester azt csinál, amit akar, s kontroll valamint következmények nélkül rendre eljátszhatja kisded játékait.
Tisztelt Képviselő Urak!
Várható volt, s ma már egyértelműen világos, hogy nem egy képviselő az egyéni haszonszerzés miatt tülekedett (többnyire gátlástalanul) a képviselői helyének megszerzéséért. Többségük zászlaján ott virít a „Kaparj kurta, neked is jut” jelszó, de nem ártana végre tudomásul venni, hogy a valódi képviselet nem csak erről szól.
Mi közben a költségvetést újabb százmilliós hitelekkel kozmetikázzák nullásra, s a fiatalok sorban hagyják el a várost, a képviselők abban a hitben ünnepelnek, hogy minden a legnagyobb rendben van. A kormány konszolidálta a várost, s a jövőben is megteszi, ezért többen azt hiszik, nincs más dolguk, mint egyéni pecsenyéjük sütögetése. Tisztelet a kevés kivételnek, akik jól érzékelik, mi több jól tudják, hogy sz….n van a város. A trend változatlan, s idő kérdése mikor csapnak össze településünk felett a hullámok. A majré, s a változatlan kollektív f…s miatt senki nem szól határozottan, hogy álljon meg az eddigi menet, ezek nem értékteremtő, hanem adósságnövelő évek. A választásokig bizonyára még lesz segítség, de utána nem jöhet más, csak az elszámoltatás, ami remélhetően nem marad el.
Túl a ciklus félidején nem ártana elővenni és belenézni a választási ígéretekbe, mérleget vonva az eddigi teljesítményekről, mert bár a kutyaugatás ellenére a karaván halad, de az oázis az délibáb, s a valódi még nagyon messze van.
