A múlt héten már a harmadik áprilisi soron kívüli ülésére került sor a helyi képviselő-testületnek. Az előterjesztéseket átfutva nem érzékeltem a sürgősség igényét (az Önhiki-s pályázatok benyújtásának határideje IV. 30. már a korábbi ülések idején is ismert volt), ezért érdeklődve vártam, hogy kiderüljön, miért kell a soros ülés előtt pár nappal ismételten összeülnie egy „csonka” testületnek.

A fő napirend, illetve előterjesztés „a Kórház vagyonkezelésbe adása során megkötött vagyonkezelői, használati és hasznosítási szerződés teljesítéséről, módosításáról” szólt.

A képviselőktől nem volt várható érdemi hozzászólás, kérdés, vélemény, de reménykedtem, hogy a témában kompetens új „kórházi megbízott”, alpolgármester tesz néhány okkal elvárható észrevételt. Levente azonban néma maradt.

A vagyonkezelői beszámolóból, és a múlt havi belső ellenőri tájékoztató vonatkozó fejezetéből egyértelműen kiderül, hogy a Vagyonkezelő adósa maradt több korábbi ígérete betartásának.

A korábbi (a vagyonkezelői és üzemeltetői szerződés megszületésénél bábáskodó)”kórházi megbízott” ugyan utalt a teljesítési hiányosságokra, de leginkább a reményének adott hangot, mi szerint az üzemeltető a közeljövőben pótolja a hiányosságokat és továbbra is gondos „gazdája” lesz az intézménynek, de határozott megnyugtató válaszra hiába várt. Az elkövetkező hónapok történései ugyan olyan bizonytalanok, mint a kórház további működése (üzemeltető, struktúra, finanszírozás, stb.) Miközben Kaposvár után Nagykanizsán is többmilliárdos kórházfejlesztésbe kezdenek, az atádi fejlesztési remények továbbra is kutyavacsorának számítanak.

A 2008. április 8-tól datált szerződés több pontjában vállalt kötelezettségét a Vagyonkezelő nem teljesítette. Többek között az 547 hrsz. 1821 Rókus köz 3. szám alatti orvosi rendelőnek nevezett ingatlan vonatkozásában sem, melyet a kórházba költöztetés időtartamára, de maximum egy évre adott használatába az önkormányzat. A Vagyonkezelő kérésére a szerződést két alkalommal (2009. 04.27. és 2010. 06. 15.) is módosították (meghosszabbították).

A vagyonkezelői szerződés 5. pontja szerint a szerződés bármely okból történő megszűnés esetén a Vagyonkezelő köteles a rögzített feltételeknek megfelelően visszaadni az ingatlant.

Mivel a szerződés szerinti használati joga a Vagyonkezelőnek 2010. december 31-én lejárt, az ingatlant vissza kellett volna adnia, de ez valamilyen oknál fogva nem történt meg. Még alig egy hónapja kérdéses volt, hogy az állam visszaveszi e, s ha igen, mikor, hogyan a nagyatádi kórházat, de időközben eldőlt, hogy városunk intézménye is állami tulajdonba kerül, függetlenül attól, hogy kezelője jelenleg nem a tulajdonos önkormányzat.

Amit nem értek, hogy miként lehet egy lejárt (kvázi nem létező) szerződést ez év végéig meghosszabbítani?

Igaz, hogy az ingatlan önálló helyrajzi számmal rendelkezik, és nem a kórházi vagyon része melyet elsejétől átvett az állam, de miért nem értékesíti a tulajdonos, amíg még lehetséges, hiszen a „feltételek” hetente változnak.

 Az ingatlanforgalom ugyan rendkívül alacsony, de bármennyiért is kelne el, a frekventált helyen lévő ingatlan utáni bevétel mindenképpen talált pénz lenne a szorult helyzetben lévő önkormányzatunk számára.

Mire spekulál a további használatba adó, amikor a Vagyonkezelő több haladék ellenére sem teljesített, s helyzete az új „tulajdonossal” sem javul, mi több várhatóan romlik. Az átadás és elszámolás csak most kezdődik és az év végéig elhúzódik.

 Milyen „vagyonkezelés” folyik városunkban? A Mobil Gasztro Service Kft. szálloda üzemeltetői tevékenysége is ködbe vész, ahol „elszámolásra” hivatkozva milliókat kentek jobbra-balra kellő megalapozottság (mérőórák, szerződés) hiányában, miközben az ”intézmény” hetek óta zárva.

A kánikula ellenére a strandunk nem nyitásképes, s nincs egyezség a tanuszoda ügyében sem, de a háromszáz milliós kötbérigénylő kereset még mindig nem került benyújtásra.

Nincs elég forrás, s a malmok köztudottan lassan őrölnek, de ezekre tekintettel is túlságosan nehézkesen döcög a taliga Nagyatádon, amiről egyértelműen nem az adófizető lakók tehetnek. Jó lenne, ha az érintettek a gázra lépve kicsit gyorsítanának a hiányosságok rendezésében. A pozíciók feletti marakodás helyett (hol, s ki legyen az igazgató) a strukturális változtatásokra kellene koncentrálni, mert sikeres átalakítás esetén is csak a későbbiekben jelentkezik annak esetleges pozitív hozadéka. Nagy a bizonytalanság, de a csodavárás ideje lejárt. A kormányzati segítség reménye mellett a tennivalók mielőbbi elvégzése lenne a feladat, s nem ártana elővenni emlékeztetőül a választási ígéreteket.