Bár egy korábbi bejegyzésemben (Kötvénycsere) utaltam a rovásírásos változatom értelmezésének mikéntjére, de képviselői megfejtés a mai napig nem érkezett. Csak egy civil komment utalt a testületi üléssel kapcsolatos észrevételeimre, de meglepődtem volna, ha nem így történik. A bejegyzés valóban „darabos”, de most, hogy lement az ismétlés a helyi TV-ben, talán már többek számára lesz érthető.
Az ígért latin betűs verzió az alábbiakban olvasható;
Múlt év április 16-i jegyzetemben kérdéses volt a fenti cím, de mára már egyértelmű a válasz.
A tegnapi testületi ülésen a szokásos sürgősséggel ismételten elfogadásra került a város költségvetése, mégpedig derűs optimizmussal, hurrá hangulatban.
Ismét egy, csak egy legény volt talpon, aki érzékelve a közelgő „katasztrófát” nem osztozott a többség lelkesedésében. Pedig a Mi Pistánk ezúttal a bizottsági javaslatokat is komolyan véve igazán ékesszólóan és meggyőzőnek tűnően ecsetelte az elfogadott költségvetést, s büszkén ismertette a korábbi takarékossági intézkedések pozitív hozadékát, miszerint egy fokkal jobb a helyzet, mint tavaly.
Ezt az édes cumit bevéve ragadtatta el magát egy képviselő, s dicsérte meg önmagát, ill. a testületet, miszerint „jól dolgoztunk a múlt évben, mert ezt jelzi a működési hiány csökkenése”.
Lelkesedése tolerálható, mert koránál fogva lehetséges, hogy nem hallott a szállóigévé vált Hofi (Géza) pontosításról, ami a kormányzati kijelentésre miszerint „Magyarországon analfabéta nincs”,
úgy válaszolt, hogy „összeírva!”.
A testület az elmúlt évi teljesítések részletes értékelését nem ismeri, mivel még nem készült el, ezért fogadja el fenntartások nélkül az új költségvetésbe épített bevételi és kiadási elemeket.
A költségvetés a korábban kialakított gyakorlat (és elvárás) szerint a költségvetési egyensúly „biztosítása” érdekében a reálisnál mindig magasabb bevételeket és alacsonyabb költségelemeket tartalmaz. A vagyonhasznosítási bevételzuhanás gyengéden érzékelteti a kalkulációs tételek stabilitását, a realizálható eredmény valódiságát.
A hurrá hangulatban csak épp hogy érintették, de bővebben szó nem esett a decemberi kötvénykiváltásról, aminek következményeit a döntéshozó testületi tagok többsége ma sem ismeri.
Az igen gombot megnyomók közül hányan ismerik a tényleges pénzügyi helyzetet? Mennyi a lejárt, és le nem járt kifizetetlen önkormányzati számlák összege. Márciusra kiderül? Az „egy legény” okkal, joggal javasolja távcsőbe nézve a hosszabb távú kitekintést, és előrejelzést. Az adósságról megfeledkeztek a lelkendezők, mikor a költségvetési hiány csökkenését ünnepelték. Mennyi volt mondjuk a 2008 évi költségvetés, s mennyi lesz jövőre? A mozgástér szűkül, az adósság zöme marad.
A jövőbeni egyértelmű bevételcsökkenés mellett hol a koncepció a felvett hitelkamatok és tőketörlesztések fizetésére? Megyei „pénzügyér” polgármesterünk erről „fenn” is megfeledkezett. Miből gondolja bárki is, hogy a ledózerolt Somogyértes bázison majd megoldja a Gordiuszi csomót. Ezt meghagyja a helyi kormányerőknek, és az utána következőnek.
Grandiózus összefogásról, és együttműködésről áradoznak a KÓRHÁZMENTŐ TÁRGYALÁSON résztvevők, miközben megszűnik újabb három ellátási osztály a működtetésre és vagyonkezelésre kiadott kórházunkban. Az „erózió” folyamatos, de a szerződésben rögzített működtetői kötelezettségek teljesítésének elmaradásáról, a várható újabb vagyonvesztésről szó sem esett.
A lényeg, hogy a frakcióvezető „rendelője” és jövője biztosítva van.
Cselekedni kell, mondja a városvezető, de kinek? Egy fokkal jobbnak kell lennünk, mint tavaly!
A kis lépések csekély hozadéka ismert s egyértelmű, hogy nem elégséges.
Nagy ugrás szükséges, ha nem is kínai méretű, illetve mértékű. Ha kell, a megmaradt sebészet közreműködését kell igény bevenni a szükséges radikális strukturális átalakításhoz, mert az eddigi leépítés a közelgő nullszaldós költségvetéshez, és az adósság kezeléséhez nem elégséges. Az intézmények rovására történő „hivatalmentési” törekvéseket is meg kellene fontolni, mert lehet, hogy többe fog kerülni a leves, mint a hús. Ezek mind-mind hálátlan feladatok, amit a biztos népszerűség vesztés miatt az illetékesek ez idáig nem véletlenül nem léptek meg, s most is inkább a gyanútlan „többségre” hárítanak.
Harmincegyfős létszámcsökkenés bár szépen hangzik, de még mindig a leépítésre ítélt önkormányzat a legnagyobb munkáltató a városban. Ennyit (vagy még többet) a polgármesteri hivatalban kell produkálni az önkormányzati struktúra átalakítása során.
A fürdők gazdasági társaságba „tömörítését” sokadmagammal kíváncsian várom, mert bár létezik a versenyszférában rentábilisan működő „vizes szolgáltatás”, de ennek hazai mikéntjéről (forgó tőke, humánerőforrás, hiányzó elemek fejlesztési forrása, stb.) még egy szó sem esett.
A zeneiskola 140 milliós felújítása szép gondolat, főleg ha csak kettő az önrész. A tervezett funkció viszont már sántít. A Tourinform iroda nagyatádi létjogosultsága egy hatalmas kérdőjel. A többször átadott, a Dráva mente élővilágát bemutatni hivatott látogató központ évek óta „üres”. Milyen anyaggal, és milyen forrásból és költséggel lesz üzemeltetve? Az Önhikis pályázatok (lásd korábbi évek) és az ígért „frakció” támogatás kutya vacsorája.
Ez a költségvetés alkalmas arra, hogy a város működését biztosítsa, mondja a polgármester. Igen, kamatostól visszafizetendő újabb és újabb hitelekkel elképzelhető, de „tanuló” költségvetésnek a jövő esztendőre semmiképpen nem felel meg.
A „kedvezőbb pozícióban van az önkormányzat, mint a korábbi évben” kijelentése önámítás. A város soha nem volt ilyen rossz helyzetben, mint jelenleg, ha hiszi a testület, ha nem.
Lehet struccpolitikát folytatni ideig, óráig, de előbb utóbb ki kell, hogy húzza a fejét az egyre forróbb homokból valamennyi döntéshozó képviselő.
