Nagyatádi egyenes beszéd

Egy esztendővel ezelőtt a hétköznapi ünnep című jegyzetemben már méltattam a Magyar Kultúra Napja nagyatádi műsorát, de mégsem hagyhatom szó nélkül az ismét aktuálissá vált, és tegnap megtartott rendezvényt.
A korábbi szervezők és szereplők, mint már anno jeleztem, a szerény lehetőségek ellenére figyelemre méltó, megyenapi szintű teljesítménnyel tették emlékezetessé a jeles ünnepet. Akkor úgy gondoltam, hogy ehhez többet nem lehet hozzátenni, de a tegnapi cáfolat rávilágított tévedésemre.
A szereplők ezúttal is valamennyien kitettek magukért ugyanúgy, mint a tavalyi résztvevők, de még is tetten érhető volt az a többlet, mely felülmúlta a korábbi rendezvényt.
A műsort fizikailag kissé összetörve (túlzásba vitt sportolás után), zsibbadt hátsóval néztem-hallgattam végig, még is minden percét élveztem.
Nemzetünk nagyjainak ismerős szerzeményeiből hallhattunk ízelítőt. A sok fiatal között mi örökifjúk egy kicsit újra diáknak érezhettük, képzelhettük magunkat, s ehhez hozzájárult a szerencsésen megválasztott helyszín is.
A felújított gimnázium aulája biztosította az induló többletet, a műsor és szereplőválasztás, a profi szerkesztés valamint szervezés a továbbiakat. A stáblista akkor is hosszú lenne, ha a teljesség igénye nélkül szándékoznék felsorolni a közreműködőket, ezért az esetleges kimaradás miatti sértődések elkerülése végett inkább nem teszem.
Azt viszont nem tehetem, hogy elhallgatom kinek, kiknek köszönhető, hogy a változatlanul szerény lehetőségek ellenére újat tudtak nyújtani, űberelni (fújj!) tudták a korábbi rendezvényt.
Meglátásom szerint a sok-sok közreműködő lelkes hozzáállása, és odaadó munkája ellenére a legfőbb elismerés a Fejér Zoltán - Pünkösd Márton „házigazda” párost illeti, akik tudásuk, felkészültségük, kellő gyakorlatuk és profizmusuk alapján hivatottak voltak a főszervezők szerepére, s melynek maradéktalanul megfeleltek.
A „megfelelő” kiválasztás e szerencsés és kívánatos gyakorlatát nem ártana átvinni, és meghonosítani más területeken (városgazdálkodás, pénzügyek, stb.) is. Reménykedjünk, hogy a körülmények, és a józan belátás hamarosan rákényszeríti a döntéshozókat, hogy revideálják korábbi és előkészületben lévő döntéseiket, s az eddigi ugyan csak kifogásolható gyakorlatukkal szemben a kiválasztásoknál hátrébb szorul a prioritást élvező lojalitás, és a kompetencia kerül előtérbe, mint fő szempont.
Gratulálok, elismerésem a házigazda párosnak, és valamennyi közreműködőnek.