Választókerületünk országgyűlési képviselője kapta parlamenti produkciójáért a fenti titulust a megyei hírlaptól, mondhatnánk kiérdemelten.

Persze aki ismeri a különböző testületek és a parlament működési mechanizmusát, azok másképpen ítélik meg az inaktív pártkatonák magatartását, illetve meg nem szólalását. Igaz hogy képviselőnk egyéni és nem listás, de nem frakcióvezető, nem helyettes, de még csak bizottsági elnök sem. Egy hatalmas frakció talpasaként egy feladata van, a „meghirdetett” gomb megnyomása. Szónoknak ott vannak a frakció kijelölt Cicerói. Ez persze nincs rendjén, de ez van, ha tetszik, ha nem.

A félreértések elkerülése érdekében jelzem, hogy nem fogadatlan prókátorként mentegetem képviselőnket csak, hogy ha lehet, legyünk objektívek is az ítéletalkotásnál. Nem a mi Leventénk az egyetlen a parlamentben valamint a különböző döntéshozó testületekben, és lássuk be, hogy a jelenlegi korszellem ennek a karakternek kedvez. Egy „izgága” pártkatona nem lehetne egy időben parlamenti és megyei képviselő, valamint alpolgármester egyszerre. Ehhez kellő alázat, nagyfokú lojalitás, és hallgatni tudás szükségeltetik. Így értékelve emberünk produkcióját, mondhatnánk pestiesen, ügyes. Aki tudja, csinálja utána. Nem erre hivatott, nem ezért szavaztak rá településünk polgárai. Na, és akkor mi van? Vissza nem hívható. Az „elbocsátandó” listára ugyan már felkerült, de ez a ciklus az övé.

Az új lapok osztása a kisebb parlamentbe már elkezdődött. Képviselőnk utódja már ki van jelölve, s ennek megfelelően történik minden. Szervezetoszlatás, ellenzéki frakcióból kilépés, körzethatár módosítás, stb. semmi sem a véletlen műve. Az új képviselőnk sem a Fidesz frakcióban fog ülni, noha a Fidesz jelöltje lesz. A körzet szavazóinak megvezetése folytatódik feltéve, hogy az atádiak nem húznak elő a cilinderből egy esélyes saját jelöltet. Az elmúlt húsz évre visszatekintve, ennek nem sok esélyét látom.

Tegnap este a helyi televízió a nyári szünet előtt valószínű ukázt kapott a kompenzációs propagandára, mert szóra bírta a Leventénket, aki kukasági fogadalmát felfüggesztve  fél órán át hirdette az igét.

Bevezetőként tájékoztatta és megnyugtatta a nagyatádiakat, hogy ismételten feloszlatták a helyi Fidesz szervezetet, s így már lehet dolgozni az emberek érdekében. Nem sikerült felborítani az új rendet, s a továbbiakban nem borzolja a kedélyeket a (KDNP-sített) Fidesz szervezet.  

Arról nem beszélt, hogy ez a csekély feladat meghaladta erejét, ezért a szervezet országos vezetésére hárította a megoldást, s nem csak technikailag, de jogilag is szabálytalanul járt el, úgy gondolván, a cél szentesíti az eszközt.

A képviselői „társalgó” harminc percében meghallgathatták a nagyatádiak, a közelmúlt kormányzati koncepciójának slágvortokban elhangzott kommunikációját. Értesülhettek egy beinduló segesdi vállalkozásról, és a jövő célkitűzéseiről. Meg kell tartani a kórházat, ki kell találni a közös turisztikai együttgondolkodás és működés módjait. Térségben kell gondolkodni, s merjünk kicsik lenni. Ne reménykedjünk Audi méretű beruházásokban, mert nincs megfelelő és elegendő szakember a térségben. A kis és középvállalkozás a kitörési pont. A föld, mint foglalkoztatási megoldás, a családi gazdaságok preferálása. Önálló társulások, szövetkezetek, s elsősorban a mezőgazdaságban lehet munkahelyteremtés a térségben. Pénzt kell adni a megélhetéshez az embereknek. (???)

A megye adósságrendezése (elvileg) megoldódik a feladatok átadásával, de a csőd közeli helyzetben lévő Nagyatád, Barcs, stb. konszolidálásáról nem hallottunk. Lehet, hogy Somogy kapta a legtöbb „önhikit”, de ez csepp a tengerben, a korábban már említett részletekről nem is beszélve. A négy éve említett szociális boltnak Nagyatádon se híre, se hamva. Mindkét városban megrekedtek a folyó beruházások. Barcs fagyasztott, Nagyatád vergődik tovább, és egyre mélyebbre süllyed, ma holnap elmerül az adósságban.

Elhangzott, hogy a 4. év végére várható a „siker” (én 40 éve várom!). Szívesen hallottam volna arról, hogy addig is hogyan tovább. A célok rendben volnának, de a realitások őszinte ismertetése elmaradt. Hallhattuk, hogy a képviselők „mindent megtesznek” (a bizottságokban?), de köztudott, hogy mozgásterük igen csekély, ezért az igény egy kis őszinteségre, amiből egy keveset sem kaptunk.