Szokásos évi fürdőtúrámról hazaérkezvén, figyelemfelkeltő cikkre akadtam a Somogyi Hírlap egy korábbi példányának címlapján. Helyi érdekűek a fürdőink címmel adott tájékoztatást a horvát-magyar egészségturizmus jövőjét kutató, uniós támogatású közös projekt keretében készült tanulmány eredményéről.
A dél-dunántúli fürdők „hatását” vizslató tanulmány a nagyatádi fürdőt a „futottak még” kategóriába sorolta. Lokálpatriótaként, és törzslátogatója lévén a fürdőnek, először megütköztem a minősítésen, és együtt éreztem a fürdő vezetőjével (aki egyben a minősített fürdők szövetségének elnöke) aki „kiakadt” a besoroláson. Gondolom sokan zokon vették a város fürdőkedvelő lakói közül is, hiszen a létesítmény megnyitása óta közmegelégedésre működik. A fürdő dolgozói erőn felül teljesítve mindent elkövetnek, hogy a szűkös költségvetésből minden szezonnyitóra puccba vágják, s a téli károkat kijavítva zavarmentesen működtessék szezonzárásig a létesítményt.
Ez mind szép és dicséretes, de átgondolva a körülményeket, s kitekintve a nagyvilágra (pardon, Európára) rá kell ébrednünk, hogy a tanulmány közelebb áll a realitásokhoz, mint önérzetünkre és büszkeségünkre alapozott helyzetértékelésünk.
Minden relatív, s ha a szomszéd várak létesítményeinek színvonalát nézzük, akkor nincs miért szégyenkeznünk, de a tanulmány uniós mércével és szemlélettel értékelt, s bizony híján vagyunk mindazon pluszoknak, ami a vízen túl egy fürdő színvonalas és rentábilis működtetéséhez ma már feltétlenül szükséges. A „néplavór” kategóriához sok társunkhoz hasonlóan megfelelőek vagyunk, de ahogy Váci Mihály mondaná; NEM ELÉG!
Termálvizekben gazdag, de tőkében szegény ország vagyunk. Az elmúlt évtizedekben minden koncepciót nélkülöző módon készültek, többnyire szűk csoportérdekek mentén a fürdők, s a fő hangsúly a beruházás megvalósítására, a lehetséges források lehívására helyeződött, mellékesen kezelve a későbbi üzemeltetést, s figyelmen kívül hagyva az egyéb szükséges, de hiányzó vonzerőt.
Nagyatád önkormányzata az elmúlt esztendőben közel 130 millióval támogatta a fürdőket is magába foglaló integrált intézményét. A horvát látogatottság ellenére is ráfizetéses a fürdő, pedig minden fürdőt lehet nyereségesen és jól működtetni. Csupán néhány milliárdos beruházás, ill. fejlesztés szükséges, valamint meg kell találni hozzá a megfelelő embert. Kell még hozzá turisztikai vezető, meg tulajdonosi és vendégszerető szemlélet. A recept nem tegnapi, s több nyugat-Magyarországi fürdőnél már működik.
Sajnos nálunk nem csak a szakács, de a recepthez valók is hiányoznak. Nem tudunk előrukkolni olyan unikumnak számító élményfürdői szolgáltatással, ahol a vendég a vízzel együtt a csúszdán nem lefelé, hanem felfelé csúszhat. Képtelenül hangzik, pedig már ilyen is létezik. Nem elég színes, sőt mondhatnánk szürke a szolgáltatási palettánk, és sovány az optimális vonzáskörzet egyéb turisztikai kínálata is.
Budapesti, hévízi, bükfürdői, sárvári, stb. látogatásaim hatása alatt be kell ismernem, hogy bármennyire is degradáló a tanulmánykészítők minősítése, besorolásuk reális, mert a tabella felső ágába soroláshoz szükséges minőségi és speciális szolgáltatásokat jelenleg nem tudunk nyújtani, és híján vagyunk igényes szálláshelyeknek is.
Az egészség megőrzése minden korosztálynak fontos. Egy fürdő bérlet, vagy egy három-négy napos ”beutaló” (a wellness is) jó szolgálatot tehet minden korosztálynak. A fiatalokat a napi rohanásban állítja meg, az idősebbekre pedig ráfér a rehabilitáció.
Jelenlegi helyzetünket nézve elsősorban az utóbbira az-az a rehabilitációra szerencsésebb koncentrálni, mert az alapfeltételek jobban állnak, mint az élményfürdő és wellness szolgáltatás tekintetében. Besorolásunkat „le kell nyelnünk” mert a kitöréshez, illetve a nagy ugráshoz szükséges források megszerzéséhez csekélyek a kilátásaink. Szegény ember vízzel főz. Ez van, amink van.
Vegyük méltósággal tudomásul, hogy minden igyekezetünk ellenére sem lehetünk dél-Dunántúl fürdő-turisztikai centruma, de polgáraink érdekében a jövőben is törekednünk kell az adott, illetve adódó lehetőségek maximális hasznosítására, és kihasználására.
