Rendkívüli testületi ülésen „sürgős” előterjesztéssel rukkolt elő a többségi frakció az oktatási bizottság elnökének vezényletével.

Első hallásra egy lerágott csontnak mondható ötlettel hergelték fel a város első emberét, de a több mint másfél évtizede lezajlott „börtönvita” óta sok víz folyt le a Rinyán, s jelentősen megváltozott a város gazdasági-társadalmi helyzete.

Már annó dacumál is elhamarkodott lépés volt az elutasítás, ezért a jelenlegi helyzetben sokkal megfontoltabban kellene közelíteni a kérdéshez. Kell e börtön Nagyatádnak?

Mielőtt véleményemnek hangot adnék, volna néhány észrevételem, illetve költői kérdésem.

Ha már az újsütetű képviselők tapasztalatlanságából és tájékozatlanságából eredően a dilettantizmus határát súrolja a kezdeményezés elővezetése, akkor kérdem én, hol vannak a rutinos, tapasztalt „öreg róka” képviselők, és kiválasztott csapatvezetők? Miért az oktatási bizottság elnöke az előterjesztő? A két alpolgármester nem vett részt a „baráti beszélgetésen”? Ha nem, akkor miért nem? Ha igen, akkor miért nem ők vitték a prímet az előkészítésben és igehirdetésben? Nem lett volna szerencsésebb, ha a kezdeményező lépéseket „baráti kérésre” a büntetés végrehajtás kompetens vezetői teszik meg a polgármester felé, s ő vitte volna a testület elé? Hol volt a konstruktív együttműködés, stb. stb.?

A miért, illetve miért sürgős az előterjesztés kérdésre adott nem éppen frappáns válasz előtt az elmúlt fél évben nem ártott volna elolvasni az önkormányzatra vonatkozó törvényt. Igaz, hogy a kampány során, mint már a korábbi ciklusokban is, a képviselők zöme a munkahelyteremtést jelölte meg elsőrendű céljául, de nem ártott volna megjegyezni a kötelező és önként vállalt (és vállalható) feladatok listáját. A munkahelyteremtés nem önkormányzati feladat, de az elősegítéséért tehet egyet, s mást a tettre kész és „stabil” önkormányzat. E közben, ill. megelőzően elsősorban működtetni kell a várost. Miközben a város intézményeiben sorra szüntetik be az ellátást a szolgáltatók a lejárt tartozások miatt, a város komoly likviditási problémákkal küszködik, és fulladozik az egyre csak növekedő adósságban, továbbá folyamatosan fogyasztja maradék mobilizálható vagyonát. Az újabb hitelekhez egyre nehezebb folyósítót találni, s miközben reménykedve várjuk a fentről jövő támogatást, ismét „elengedjük” a beruházáscsúszásból érvényesíthető kötbér milliókat.

Nem tudom megérteni ezt a fura mentalitást, de ha netán valaki tudja az okát, kérem, ossza meg velünk.

Ami a munkahely teremtés börtön verzióját illeti, nosza rajta konstruktív városatyák. Tessék megkérdezni a városlakókat mi a véleményük, de előtte tessék alaposan felkészülni a felmerülhető kérdésekre. Jól összegezett adatokkal meg lehet győzni a kétkedőket a hozadékok többségéről, de ahhoz konkrét előzetes információk szükségeltetnek. A „barátok” bizonyára tudják prezentálni, hogy cca. mit jelent a befogadó településnek egy meghatározott típusú és méretű intézmény, munkaerő szükséglet, beszállítói struktúra és volumen, vízfogyasztás (koncessziós díj!), infrastrukturális beruházás, költségvetési támogatás, stb. stb. szempontjából.

Az érvek pro és kontra ütköztetése alapján eldöntendő, hogy érdemes e „gesztenyefás” hírnevünket börtönvárosra cserélni.

Gondoljunk az első ciklusra, és Publilius intelmére, miszerint „latolgatni tízszer kell, de dönteni csak egyszer” viszont „ a fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom”.