A képviselő-testület elrendelte a város néhány intézménye működésének, gazdálkodásának felülvizsgálatát, költségmegtakarítási javaslatok elkészítése céljából.
A költségtakarékosságra tekintettel az „átvilágítást” a testület összevont pénzügyi és városfejlesztési bizottsága kapta feladatul, ill. vállalta magára. Az elmúlt évtizedek munkaviszonya során, beosztásaimból adódóan sok-sok átvilágításnak voltam részese mindkét oldalon (átvilágító-átvilágított) de ehhez foghatót csak egyszer, 8-10 éve a városháza átvilágításakor tapasztalhattam. Milyen átvilágítás az, amit az intézmény saját munkatársai végeznek? Akármilyen precíz és szakszerű, a „leépítések” időszakában egyértelmű a végeredmény. Minden tartalékot kihasználtunk, nagyon sok a feladat, kevés és túlterhelt valamennyi munkatárs, ezért esetleg a papíron lehetne spórolni, volt a konklúzió. Tették ezt anélkül, hogy vizsgálták volna, egyesek, hol, és mivel töltik drága munkaidejüket. Most is hasonló történt. Az átvilágítást azok a korábbi képviselők vezényelték, akik az elmúlt években elvtelen lojalitásból, némi üveggyöngyért, vagy státuszért asszisztáltak a felelőtlen gazdálkodáshoz, a jelenlegi eladósodottsághoz, s igény szerint megszavaztak minden előterjesztést. Mivel a tagok többsége most csöppent a bizottságba, ill. a testületbe, kicsit korainak tűnt négy hónapos ismerkedés után rájuk bízni ezt a feladatot, amikor igaz jó pénzért, de felkészült profi cégek tucatjai állnak rendelkezésre.
Az intézményi beszámolóhoz, ill. vezetőkhöz intézett kérdésekből érződött a tapasztalat hiánya, a tájékozatlanság, az alulinformáltság, s ez nem a kérdezők hibája. Rálátás és hiányzó affinitás a témák iránt, csak csacska kérdéseket, és javaslatokat eredményezhet. Elismerés az intézményvezetőknek sztoikus magatartásukért, mert nem lehetett könnyű feladat fejcsóválás és mosoly nélkül hallgatni a képtelen ötleteket, s a korábbi években már sokszor hallott javaslatokat. A szükséges önkormányzati és intézményi ismeretek hiánya miatt nem ártott volna egyeseknek előzetesen felkeresni az érintett egységeket. A helyszínen szerezhettek volna némi rálátást a felvethető problémákra, mert el nem tudom képzelni, hogy milyen realizálható határozati javaslatok és konkrét megtakarítások születhetnek az elhangzottakból. Na de ez legyen az ötletgazda gondja.
Mielőtt a magvas bizottsági gondolatok szárba szökkennének, talán nem ártana némi önátvilágítást is tartania a testületnek. A nehéz időkre tekintettel nem tilos a döntéshozóknak sem, hozzájárulni a költségek csökkentéséhez. Amíg „együttgondolkodnak”, volna néhány realizálható hozammal járó javaslatom. A város jelenlegi helyzetében úgy ítélem, felesleges luxus a komiszár alpolgármester, a bizottsági alelnökök, a közpénzen foglalkoztatott levitézlett pártkatona, a külön gyógyfürdővezető, a külön intézményi jogtanácsosok, továbbá a közhasznú munkások nélküli munkavezető.
Igaz, hogy ez alig több húsz milliónál, de lehet csatlakozni a javaslatokkal, mert a sok kicsi, sokra megy.