Csalhatatlan jele a tél végének, hogy ismét rügyeznek, pardon virítanak a PET palackok, fém dobozok és egyéb hulladékok az út menti árkokban, valamint az erdő széleken. A város ragyog a tisztaságtól, de bármelyik irányba is indulok a településről kifelé, mindenütt ugyanaz a látvány fogad. Italos göngyölegek és szemét mindenütt. Ha az elszórt hulladék a városunka igyekvő turistáknak szolgál iránymutatásul, akkor a ”projekt” sikeres, mert biztosan idetalálnak, hiszen téves az a mondás, hogy minden út Rómába vezet. A szemetes utak Nagyatádra. Csak azt tudnám, hogy az állandóan szervezés alatt lévő közútkezelő egységek mit csinálnak, ha nincs se hó, se kaszálni való? Netán a diákokra várnak, akik majd „úttörő” módjára összeszedik a rendetlen felnőttek kulturális iránymutatását? Legalább egy felhívást eresztenének meg az érintettek felé, a sok értelmetlen plakát helyén.

Tisztelt polgártársak! A természet „gyomra” bármennyire is erős, a fém és műanyag hulladékok nyomtalan megemésztése sok esetben évtizedeket (évszázadokat) igényel. Erdeink lakói nem szeretik és nem is fogyasztják az élőhelyükre kihelyezett kommunális hulladékokat. A turistáknak és a kimozduló helyi lakók többségének sem növeli komfort érzetét a gépjárművekből kihajigált „maradék”. Kérjük, hogy a fogyasztásuk utáni göngyölegeket hagyják a járműben, s az útjuk végén helyezzék azokat az erre a célra szolgáló gyűjtőedényekbe. Köszönettel, mindannyiunk nevében.

Nem a tavasz hírnökeként, de tavaszi fuvallatként suhant át városunkon az x-faktor két üde színfoltja, Janicsák Veca és Király L. Norbi. Bár volt némi hakni íze szereplésüknek, s a csarnok hol felléptek nem az akusztikájáról nevezetes, de az összegyűlteket ez nem zavarta a műélvezetben. Veca mint mindig, gyönyörűen énekelt, ezúttal gátlásait és kényelmetlen cipőjét is levetkőzve. Norbi pedig betöltötte a színpadot, aktív csápolásra késztetve a tinédzser korú, és annál is fiatalabb lányokat. Kellemes este volt.

Ha nem is hajnalok hajnalán, de szintén a tavaszt hirdetve megjelent a PIRKADAT első (remélhetően nem utolsó) száma. Sokévi szünet után ismét született egy régóta várt „közéleti” (havi, negyed, vagy félévi?) kiadvány, amelyről még nem tudni biztosat. Közéleti felirat a címlapon, de az impresszum „Kizárólag belső használatra” felirattal bizonytalanítja el az olvasót. A megjelenés példányszáma ismeretlen, s hiába is kerestem a postaládákban, valamint az ismerősöknél, nem volt fellelhető. A cukrászdában figyeltem fel rá, s kérésre kaptam egy példányt a krémesek mellé. Remélem nem szalmaláng lesz e figyelemre méltó kezdeményezés, s a továbbiakban talán az általam hiányolt spiritusz sem fog kimaradni belőle. Kellő kitartást, és sok sikert kívánok a „működéshez”.