Mint a cégeknél általában, úgy egyre több intézménynél is dívik a kötetlen munkaidő. Vannak intézmények, ahol ez szabályozottan működik és vannak, ahol az SZMSZ nem tartalmaz erre vonatkozóan semmiféle „engedményt”. Már korábban is észleltem, hogy a közszolgák „bátrabbika” félre értve a „kötetlent”, napközben bevásárol, szolárium, fodrász és kozmetikus szolgáltatásokat vesz igénybe, vagy háromszorosára nyújtva az ebédelést, a munkajogi előírást mellőzve morzsolja a munkaidőt. Már ez is joggal váltja ki a szigorú korlátok közé szorított adófizető állampolgár rosszallását, ezért úgy gondolom mások is megengedhetetlennek ítélik a nem ritka nyilvános „násztáncokat”, és munkaidő alatti szerelmi légyottokat. A munkahelyi szex nem legális, de létező, s a közvélemény toleráns egy kóbor numeránál, de nem lehet elnéző a több órás lepedőgyűrések felett. Jó-jó igaz, hogy fogy a magyar és már tíz millióan sem vagyunk, de ezeknek a turbékolásoknak nincsen hozadéka. Ha garancia lenne rá, hogy az októberi népszámláláskor már ismét tíz milliónál többen lennénk, valószínű, hogy a kormány, ha nem is reprodukáltatná a Ratkó-korszakot „Szócska” módra”, de pótlólag valószínűleg beépítené az Új Széchenyi tervbe, mi több kötelező és kiemelten támogatott projektként kezelné.
Természetesen nem volna elvárható a „ráadás” azon hölgyektől, akik már többé-kevésbé teljesítették honleányi kötelezettségüket. Amúgy pedig még nincsenek meg az általános feltételei a „négy gyerek, négy szoba, négy kerék”-nek. Január ellenére előfordulnak szép napok, amik megzavarhatnak egyeseket, de korai még a tavaszt érezni. Benne van a pakliban az is, hogy a házi kandúr nem érez kellő késztetést a dorombolásra, de ezért nem muszáj mindjárt, s főleg nem munkaidőben a „szomszédba” szaladni. Amennyiben bővülne a család, de kényes apuci a kék színre, vagy nem reagál a 25 mgrammra, úgy tudomásom szerint lehet próbálkozni más színnel, és dupla, vagy tripla adaggal is. Mert bár nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki sem nemzett.