A városunkban is félresikerült rendszerváltást követő két évtizedes vergődés után ismét itt volt a lehetőség a korszakváltásra, de sokunk csalódására sajnos elmaradt. A többség a folytatás mellett döntött. A választások után már csak a változás reménye maradt, de úgy tűnik az is tovaszállt. Az új vezetés a tényleges helyzet megismerését megelőzően az elvtelen kompromisszumokat sem mellőzve, továbbra is a közpénzek csapolását helyezte előtérbe, az elódázhatatlan szigorítások, és a tovább már nem halogatható struktúrális átalakítások helyett. A megkurtított képviselő testület élére került, mozgástér nélküli alpolgármesterek, feladat nélküli bizottsági alelnökök (megtriplázott juttatásért), újabb polgármesteri szabadságmegváltásért cserébe. Ezt nevezném konszenzusnak, s nem a meghirdetett 2011 évi koncepciót, amely a hivatali aparátus munkáját dicséri, s melyhez a bizottságok ill. a testület semmilyen adalékkal nem szolgált. A tények ismeretében úgy látom, hogy a koncepciónál sokkal szigorúbb költségvetés, és fegyelmezett teljesítés szükséges, mert a jelenlegi mentalitással az önkormányzat likviditása, ill. pénzügyi egyensúlya csak újabb és újabb (a csődhöz vezető) hitelek felvételével biztosítható.

A decemberi közmeghallgatásos testületi űlést (melyen Thürmer Gyula nem volt jelen!) nem minősítem, mert az önmagáért beszélt. Sajnos a rossz péda ragadós, és polgármesterünk meggondolatlanul lekoppintotta a megyei közmeghallgatásos közgyűlést, ami azt mutatta, hogyan nem szabad megfeledkezni a szabálykövetésről, s nem szolgált iránymutatásul  a jövőt illetően.

Ezek után ismét csak remélhetjük, hogy képviselőink valamennyien kellőképpen informálódnak, és az ez évi költségvetés összeállításánál, ill. jóváhagyásánál felül kerekedik a józan ész, a korábban hirdetett küldetéstudat, s a romlás virágainak elültetésével nem bizonytalanítják el a fogyatkozó aktív dolgozók, az itthon maradt ifjúság, valamint a növekvő számú nyugdíjasok életét.