Mostanában sokszor hangzik el úton, útfélen a "szemétre" utaló kérdés, és értetlenül állnak a „persze” válasz előtt az érdeklődő polgártársak.
Március 29-i bejegyzésemben közreadtam az esemény bekövetkeztét, s jeleztem az előzményeket, de a történéseket „távolról” szemlélők így sem igazán értik a változásokat. Volt még néhány korábbi bejegyzésem (2012. szeptember 13. Lóvá tett város?, 2012. szeptember 19. „Mutyi Pista” kalandjai, 2013. január 30. Halló gépház, 2013. február 1. Vajúdtak a hegyek), melyben szintén ecseteltem a történéseket és a várható feketelevest, de ha mindet elolvassák sem biztos, hogy értik, hogyan, s miért babrált ki velük ilyen csúnyán az önkormányzat, ill. annak képviselő-testülete.
Dunavecsén próbaper kezdeményezését fontolgatják, miután egyesek 100%-al megemelt hulladékkezelési számlát kaptak a napokban. Nagyatádon több százan kaptak ilyen számlát, de a legutóbbi testületi üléseken említést sem tettek róla a képviseletre megválasztott városatyák, nem hogy pert fontolgatnának. Na persze itt helyben nem a szolgáltató a „hunyó”, ezért a néma csend.
Az egyetlen helyi közéleti „sajtótermék” a Pirkadat sem teszi szóvá a sokakat érintő és nyilvánvaló gyalázatot, mert a hónapokkal ezelőtti eseményhírekkel kitöltött oldalak véletlenül sem borzolják a kedélyeket (főleg a polgármesterét).
A legfrissebb közéleti esemény ugyan csak lerágott csont az odafigyelők, s érthetetlen a „kívülállók” számára. Tájékoztatási céllal magam is több korábbi jegyzetemben (2012. június 7. Hoci–nesze? június 10. Helyzet van! június 21. Minőség? július 7. Na és?) adtam közre észrevételeimet a témával kapcsolatban. Miért nem a milliókkal olcsóbb pályázó nyert, s miért kellett mondvacsinált ürüggyel kizárni a versenyből?
Tegnap reggel a soron kívüli testületi-ülésről, valamint a Somogyi Hírlap vonatkozó cikkéből értesülhettek a képviselők és helyi polgárok, hogy az önkormányzaton kívül álló, neki fel nem róható okok miatt ismét megtorpant a városközpont torzójának megszüntetése, és újabb hónapok várnak a Nagyatádi Arthaus befejezésére.
Az újabb fennakadásról szóló előterjesztés nem volt publikus (nem került fel az internetre és a képviselők is csak az ülés megkezdése előtt kapták meg), de az előterjesztő az ülés során majd az azt követő TV. interjúban részletesen, megnyugtatóan megmagyarázta, hogy mi miért és hogyan történt, az ügy sínen van s minden a legnagyobb rendben halad tovább. Ha semmi nem jön közbe, optimális esetben az év végén birtokba vehetjük a megújult intézményt (ezt mind ha már hallottuk volna).
Elhangzott továbbá, hogy a beruházás során észlelték a kellő munkaintenzitás hiányát, s többször is jelezték a kivitelező felé, mi több az építési naplóban is rögzítették (úgy, mint a Bárdos projektnél?).
Nos, kétség kívül minden a vonatkozó előírások (közbeszerzési törvény) szerint történt, vétlenek vagyunk, s a kisiklásért nem Mi, hanem az építőipart is sújtó fránya globális válság a felelős.
Aki olvasta a beruházással kapcsolatos korábbi kérdéseimet, az azóta is várja velem együtt a válaszokat, melyek sohasem érkeznek meg. Ennek ellenére közismert, hogy miért az elvérzett kivitelező lett a „győztes”, s miért nem haladt előre a felújítás jó formán semmit a múlt év nyara óta.
Az is köztudott, hogy a projektnek egyetlen nyertese van, mégpedig a polgármester, akinek végül is a történtek ellenére felépült az új rezidenciája. Igaz, hogy a belső szakipari munkák befejezése az új kivitelezőre vár, de viszont a keletkezett nem kevés építési törmeléket térítésmentesen elszállította a testület által preferált szolgáltató.
Probléma egy szál se. A pályázat sec perc alatt ki lesz írva, a szerződés („ha minden a legpontosabban történik”!) nyár elejére megköttetik, s a nyertes a befejezésre meghatározott határidőre (ez év novembere!) majd kulcsrakészen prezentálja a felújított intézményt.
A legnagyobb biztonsággal járunk el, s a követeléseket „végiggondolva” (?) rögzítjük, és élni kívánunk vele. Ez egy kicsit ijesztően hangzik, mert az előző beruházást (Bárdos) követően másfél évet gondolkodtak a jogos követelés benyújtása, pontosabban jogi útra helyezése előtt (majd indulása után felfüggesztették a pert, s azóta is szakértőkre várnak!)
A támogatási források rendelkezésre állnak, a szerződés érvényben van és az elszámolásra hosszabbítást kérünk. Minden erőforrást mozgósítunk, ami rendelkezésre áll.
Arról nem esett szó, hogy mekkora és hol van a saját erőforrás (önrész és a kivitelezés során az anyag áremelkedésekből keletkezett „hiány”). Kérdés, észrevétel, vélemény nem hangzott el, s a továbbiaknak zöld utat adó szavazás egyhangú volt.
Az esetleges aggályoskodóknak, akik szerint kevésnek tűnhet a befejezésre az újabb határidőig fennmaradó időszak, -tekintettel, hogy az első kivitelező 5 hónap, a második 9 hónap után dobta be a törölközőt-, megnyugtatásul megsúgom, hogy polgármesterünk mellett, remélhetően az új kivitelező is „KOFIDISZ”-es lesz!.
Köztudott, hogy a „MI PISTÁNK” mindig és mindent megtesz szeretett városáért (rossz nyelvek szerint pozíciója megtartásáért), hogy a dolgok gyorsan és rendben menjenek, s nem az Ő hibája, ha a kivitelezések időnként balul sülnek el.
Grandiózus terveinek megbicsaklásai eszembe juttatják Langsam kevésbé ismert ornitológiai axiómáját miszerint; „Nehéz a sasokkal szárnyalni, ha pulykákkal vagy körülvéve”!
