Szerdai jegyzetemben felvázoltam polgármesterünk korszakalkotó javaslatát, melyet jóslatomnak megfelelően egyhangúan megszavazott az igencsak hiányos testület.
Az elmúlt huszonhárom év során kétszer fordult elő soros ülésen ilyen arányú távolmaradás, s felettébb érdekes, hogy mindkettő ebben a ciklusban, s természetesen mindkét alkalommal fontos döntések előtt.
Decemberben az 50%-os díjkedvezmény megvonásakor, most pedig egy nullásnak titulált költségvetés, valamint egy megmosolyogtató „pótcselekvés” elfogadásakor.
Városvezetőnk tudta, hogy a fokozott távolmaradás nem a véletlen, s nem is a fontosabb elfoglaltságok műve, de miután a költségvetés simán átment, rögtön védelmébe vette a hiányzókat.
A költségvetési „vita” a szokásos tömjénezés mellett kissé kurtára sikeredet, mert egyrészt kevés volt a képviselő, másrészt gyenge volt a téma iránti érdeklődés.
A külsős alpolgármester és a pénzügyi bizottsági elnök őszinte és korrekt helyzetértékelése sem ingerelte kérdésekre, véleményezésre a társakat.
Bár a szokásos módon ismét megfelelőnek minősítették a költségvetést, de az 50%-os adósság konszolidáció, és a papíron kimutatott egyenleg ellenére változatlanul jelentős hiánnyal vág neki az évnek önkormányzatunk.
A csak érintőlegesen említett (de valóságos) „csontokról” nem esett szó, pedig ha egy kicsit figyelmesebben lapozgatták volna át az előterjesztést a „hallgatók”, sok kínos kérdéssel szembesült volna az előterjesztő.
Na de persze új szelek fújnak, ezért a necces kalkulációs tételek firtatása nem kívánatos.
Probléma egy szál se, veszünk fel újabb hiteleket (összesen 520 milliót), reménykedünk a jövőbeni kormányzati mentőövekben. Majd csak lesz valahogy, de a kormányzati koncepcióhoz nem igazodunk. Legyen bármekkorára szabva az a takaró, a tovább nyújtózkodást már megszoktuk, oszt jó napot.
A tegnapi testületi-ülés unikumnak is beillő napirendje azonban nem a költségvetés, hanem a már bevezetőben említett polgármesteri javaslat volt, melyet egyhangú elfogadása feletti elragadtatásában a MI PISTÁNK mámorosan „szakmai gyöngyszemnek” titulált.
Az eufórikus hangulatban alpolgármesterünk rögtön szükségét érezte egy kis tömjénezésnek, s sebtében önálló indítványként kezdeményezte, hogy a korszakalkotó felterjesztést osszuk meg a megye minden lakójával.
Tegyük közzé a Somogyi Hírlapban, hadd irigykedjen minden település, hogy a globális hulladékproblémák gordiuszi csomóját a Nagyatádi Nagy Sándor sec perc alatt átvágta, okulásául minden hezitáló polgármesternek.
Kábítószerként ezúttal is adagolta a nézőknek, hogy a kialakult helyzetért a rosszindulatú feljelentgető városlakók a felelősek, mert a hatóságok figyelemfelkeltése előtt minden rendben volt (szerinte!).
Arról nem beszélt, hogy sem a kormányhivatal, sem a bíróság nem mozdul rá egy bejelentésre, feljelentésre, panaszra, ha az nem megalapozott.
Miért nem mondhatja el véleményét egy jogaiban sértett polgár, ha úgy ítéli, vagy csak érzi, hogy vele szemben törvénytelenül jártak el?
Erről jut eszembe és ajánlom városvezetőnk figyelmébe a Churchill idézetet;”Barátom, egyetlen szavaddal, gondolatoddal sem értek egyet, de az életemet is kész vagyok feláldozni, hogy jogod legyen elmondani”.
A hangoztatott feljelentésekről nincsen tudomásom, de mint korábban többször jeleztem, hogy a tavaly márciusi vérlázító önkormányzati rendelet elfogadását követően panasszal éltem az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál. Értesítésük szerint a kivizsgálás folyamatban van. Tekintettel arra, hogy bejelentésem közérdekű, egy percig sem volt lelkiismeret furdalásom a kikényszerített lépés miatt.
A mosakodás, felelősségáthárítás, és inkompetens felterjesztés helyett inkább elnézést illett volna kérni a becsapott, díjkedvezménytől megfosztott választópolgároktól, akik a „felterjesztés” alatt is a korábbi díj dupláját lesznek kénytelenek befizetni. Persze ez felérne egy beismeréssel; „Ezt elkúrtuk, de nem kicsit, hanem nagyon”.
Tisztelt Képviselő Urak, Nagyatádi Civil és Pártszervezetek!
Január 30-i blog jegyzetem kompetens kommentezője (S.O.S.) a Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezményt idézve definiálta a korrupciót, ami igencsak ráillik az általam jelzett történésekre. Az elmúlt hetek során azonban nem észlelhettünk semmi reakciót a nyilvánvaló törvénysértésre, ill. az azokat firtató, érdeklődő kérdésekre.
Nem érez senki ingerenciát, hogy a vízgereblyézés helyett tiszta vizet öntsön a poharakba? Senkinek nem éri el az ingerküszöbét az esemény, s senki nem kíváncsi az ilyen esetekben óhatatlanul hiányzó válaszokra?
Nem kellene akár jogi úton színvallásra bírni az érintetteket?
Az elmúlt évek eseményei után nem lenne itt az ideje, hogy konkrét lépéseket tegyenek a közélet tisztaságáért?
Lassan itt a ciklus vége, de máig sem ismert a Bárdos projekt, a Fontana Hotel, a „vendéglátások, ajándékozások”, stb. valós helyzete.
Választások előtt mindenki zászlajára tűzte, hogy „itt az ideje a változásoknak, zárjuk le a kudarcok korszakát, felszólítjuk Ormai Istvánt, mi megvédjük Nagyatádot, teljes változásra van szükség, 10%-al csökkentsük a szemétdíjat,” stb. stb.
Mostanában zajlanak az évértékelők, s bár Nagyatádon ilyen nem hangzott el egyik oldalról sem, de azért nem ártana számba venni az ígéreteket és teljesítéseket, mert a választópolgári meglátások szerint az eddigi produkciók inkább hajaznak a pecsenyesütésekre, mint sem a beváltott ígéretekre.
A meccsnek még nincs vége, de túl az első félidőn is lehet még javítani. Nosza rajta!
