Előző jegyzetemben jeleztem, hogy újabb soron kívüli ülésén tett pontot egy pályázat végére a városgazda testület. Úgy nézett ki, hogy megoldódott a (reklamáló „érvénytelen” pályázó miatt) kissé macerássá vált félbehagyott kultúrcentrum (alsó kép, ami nem az Arthaus) befejezése, de a neheze valószínű még ezután következik.

Mint korábban említettem, a megnyugtató befejezés realizálásához némi többletforrás is szükségeltetne, de a pénzintézetek nem tolonganak hitelajánlataikkal, s a költségvetésben sem hemzsegnek a szabad források. A most kapott mentőövnek titulált önhikis támogatás éppen kapóra jönne, ha nem csak kötelező feladatok finanszírozására szolgálna. Probléma persze egy szál se, mert városatyáink nem a hat húszassal érkeztek, s bizonyára egyhangúan helybenhagyják (ahogy most is fenntartások nélkül elfogadták) polgármesterünk „megoldó” előterjesztését. A sikeresnek tűnő eredményhirdetés után azért álljunk meg egy újabb szóra.

A múlt heti kánikula során, városszéli strandunkon kerestem felüdülést, s a Zrínyi utcai „tekeréseim” alatt érdekes jelenség keltette fel a figyelmemet. A 36 szám alatti telken a korábbi hetekben folyamatos csend honolt, de a testületi döntést követő napon a kihalt ingatlan hirtelen megélénkült, s fél tucat iparos tüsténkedett a korábban megkezdett, de heteken át szüneteltetett építkezés folytatásán. Na és akkor mi van, kérdezhetné bárki, hiszen nem egyedi eset, hogy megkezdett házépítések, ilyen olyan oknál fogva eltérnek a kitűzött ütemtervtől. Ez esetben is számtalan oka lehet a nyüzsgés utáni hosszú csendnek, de az újabb élénkülésnek van egy apró szépséghibája.

Történetesen az, hogy a szóban forgó ingatlanon polgármesterünk, a MI PISTÁNK új háza épül.

Na és, akkor mi van?

Regnálása során három villára valót is összespórolhatott (mint Pali Bá), s ha szűknek érzi jelenlegi otthonát, akkora házat építhet, amekkorát csak akar. Megyei szinten is ez most a trendi s érzékelhető, hogy vezérünk mindenben követi új kenyéradó gazdáit. Bár anno az MSZMP. pártbizottságán szocializálódott, s mint sokoldalúan képzett apparatcsik polihisztornak is tekinthető, de kőműves tudomány tudtommal nem szerepelt az amúgy színes képzési palettán. Ezért aztán kénytelen, kelletlen valódi iparost kellett keresnie háza felépítéséhez. Megkereste és meg is találta, egy tapasztalt, profi, ráadásul (s ez dicsérendő) „hazai” kivitelező személyében.

Hol itt a probléma?

Nos, ami  szerintem (s talán nem vagyok egyedül)  a történet szépséghibája, hogy a polgármesterünk házának építője nem más, mint „A nagyatádi városközpont többcélú fejlesztése a közösségerősítés jegyében” tárgyú, DDOP-4.1.1/A-2f-2010-0007 azonosító számú pályázat (Művelődési Ház) nyertese.

A város közepén csúfkodó épületről még a téli védőburkolatot sem szedték le, de a polgármester házán már dolgoznak. Erre mondják pestiesen, hogy ügyes.

Tudom, és megértem, hogy Giovanni di Bernardone szoborterve prioritást élvez, de kérem az illetékeseket, azért a MI PISTÁNK-ról se feledkezzenek meg.Ha szegény is az eklézsia, azért egy mellszoborra csak futja.

Tisztelt Nagyatádi Képviselők!

A pályázat eredményének jóváhagyása előtt nem kellett volna figyelmesen elolvasni (uram bocsá „tanulmányozni”) az előterjesztést? Ha tévedek, és megtörtént, akkor szégyelljék magukat, hogy tudatosan asszisztáltak a projekt ugyan nem törvénytelen, de morálisan gyalázatos lebonyolításának jóváhagyásához.

A hivatalos  magyarázat (indokolás) felől nincsenek kétségeim, de ugye senki sem hiszi egy percig sem, hogy mind ez a véletlen műve, netán szükségszerű volt.