Figyelemmel kísérve szeretett vezérünk ténykedését, havonta szembesülhetünk „városépítő” tevékenységének újabb és újabb sikereivel.

Az elmúlt héten Barcsról kaptam telefont, hogy már ott is harsogja a média (rádió!) Nagyatád újabb sikeresen megvalósult projektjét, a városi hulladéklerakó „uniós betakarását”.

Szó nincs róla, hogy nem üdvözölném magam is örömmel, a bezárt lerakó „ingyenes” rekultivációját, de mivel ismerem a történet előzményeit, nem ünneprontásként mondom, de számunkra, mint adófizető városlakóknak nem sok hozadékkal bír a lerakó re kultiválása (2011. 08.09.). A szolgáltató viszont annál többet profitált a jogkövető magatartás semmibe vételével, amihez az önkormányzat elnézően asszisztált.

A szolgáltatóval 1996 nyarán 10 évre kötött szerződés előírásának megfelelően, a vonatkozó törvényi kötelezettség szerint rekultivációs alapot kellett képeznie a szolgáltatónak a beszedett lerakási díjakból. Az így képzett alap szolgált volna fedezetül, a lerakó bezárása utáni rekultivációjára.

A hulladékkezelési és köztisztasági szerződés kapcsán méltányos díjért bérelt (a város tulajdonát képező) lerakóra a környező települések hulladékát is behordta, ill. lerakta a szolgáltató, természetesen a megfelelő díjért. A díjnak ugyanis, szintén a vonatkozó törvény szerint fedezetet kellett nyújtania valamennyi felmerült költségre, így a rekultivációra is.

Mikor a szerződés (10 év) lejárt kiderült, hogy rekultivációs alap, mint olyan, az bizony nincs. Az e célra beszedett díj sorsáról nem szolgáltak felvilágosítással, de mentségül elhangzott, hogy „nem akarták terhelni a lakosságot” (mondta a polgármester). A vonatkozó törvényi kötelezettségekről szó nem esett, de az újabb 10 évre kötött szerződésből már egyszerűen kihagyták az alap képzésére vonatkozó passzust, noha a törvény nem változott.

Az idő múlásával a körülmények mellett a jogszabályi környezet is változott. A város lerakója megtelt, s műszakilag sem felelt már meg az új hatósági előírásoknak. Éppen ezért kapóra jött a felbukkanó regionális hulladék projekthez csatlakozás lehetősége, amibe a város is belekapaszkodott, mint egyetlen lehetséges mentőövbe. A projekt keretében aztán befedték a lerakónkat. Persze aki tényleg elhiszi, hogy mindez „ingyenes” az nagyon is tévhitben él.

A rendszer tagjaként már eddig is fizettünk, s a jövőben is (mi lakók), megfizetjük a korszerűsítés árát, már azelőtt, hogy a modernizálásból bármit is érzékelnénk. Mert mi történt ez idáig. Öt helyett ötven kilométerre viszik a város hulladékát, egy idegen tulajdonban lévő lerakóra, ahol a hazainak többszöröse a lerakás díja. A szállítás díja a távolságból adódóan természetesen növekedett, amihez a „környezetváltozás” újabb tételekkel járult. Aki ezt ma még nem tudja, az „holnap” már a saját bőrén érezheti. A miérteket nem ismétlem, mert korábbi (április 27. Keserű pirula) jegyzetemben felvázoltam.

 A beérkezett visszajelzésekből úgy tűnik, hogy néhányan már kapizsgálják a legújabb önkormányzati rendelet várható következményeit, amelyek természetesen ismét nem a lakók javát szolgálják. Az értelmi szerzők természetesen agyon propagálják alkotásukat, de érdeklődve várom az érintett lakók eszmélését, amikor „megértik” a TV-s magyarázatokat. Néhány döntéshozónak a legutóbbi testületin már bevillant, hogy „el….k” a szabályozást, de a vezér azonnal leintette őket az aggályoskodásról és további elmélkedésről, mert nehogy már aláássák saját rendeletüket. Így az elfuserált mű maradt az eredetiben.

A félkész (?) művelődési házra kiírt hibás pályázati felhívás felelősére, valamint a becsődölt kivitelezővel kötött szerződésre is kíváncsi volnék (referencia, banki garancia, kifizetési ütem, stb.), úgy mind a Mobil Gastro Kft-vel történt elszámolásra, de egyelőre a Bárdos projekt igaz története, és a több mint egy éve be nem nyújtott (csak ígérgetett) kötbérigény kereset sorsa érdekel. Türelmes vagyok, ezért kivárom a vonakodó, és további időhúzáshoz fellebbezéssel operáló városháza törvényi kötelezettségének teljesítését.

Az 1994-ben nevelőegyesületét cserbenhagyó, csalhatatlan polihisztor városatyánk 2011 évi újabb mezcseréje után, úgy gondolom, lecsatolhatja Meine Ehre ist Treue feliratú (Becsületem a hűség) derékszíját, továbbá ha ez idáig nem tette, itt lenne az ideje, hogy megkövesse hamisan vádolt mentorát.

Tisztelt Nagyatádi Képviselők!

A polgármester immáron sokadszor (igaz néha nem alaptalanul) de ismételten felülemelkedve a testületen, leszólva a más véleményen lévőket, változatlanul diktátorként uralkodik a városvezetésen. El kellene gondolkodni azon, hogy kinek az érdekeit szolgálja a testület? A városlakókét, vagy a polgármester mindenkori hatalommegőrző helyezkedését?

Itt lenne az ideje, hogy végre a testület gyakorolja a városvezetést, s ne a nyúl vigye továbbra is a vadászpuskát!