A címszót és a blogjegyzetem első szakaszát a Magyar-Adorján féle Székely - Magyar rovásírás ábécével írtam BJ. (nem Bakos József, hanem balról jobbra) verziójával, bizonyítékául, hogy bár időszerűtlennek ítélem a rovásírásos helységnévtábla kihelyezésének kezdeményezését, de ettől függetlenül vevő vagyok a gyökerekhez való visszatérésre.

Már az előző bejegyzésem idején is rendelkeztem a szükséges betűkészlet gépi írásának és fordításának lehetőségével, de korábbi kritikai észrevételem visszaigazolását, ill. alátámasztását látom a sikertelen közreadásban. A szolgáltató ugyanis (az igény hiányára tekintettel?) nem készült fel rendszerében a rovásírásos bejegyzések megjelenítésére. Jegyzetemet minden kísérlet alkalmával rendre visszafordította latin betűsre. Bár mindenki által hozzáférhető, ingyenesen letölthető, és a font mappába bemásolva használhatóvá tehető négyféle betűkészlet, de jelenleg nem, vagy csak egy igen szűk kör használhatja „belső” levelezéssel, mert a szolgáltatók rendszere jelenleg nem használható rovásírásos kommunikációra.

Sajnálom, hogy így alakult, mert kíváncsi lettem volna, hogy az ötlet felvetői miként reagálnának egy rovásírással készült, róluk szóló blog bejegyzésre.

A címadó témához visszatérve, a korábbi tájékoztatóm óta újabb fejlemények történtek az általunk észrevételezett, ill. megkifogásolt „kötvénycsere” ügyében. A meglepő, hogy amíg a Bárdos projekt firtatásakor leginkább ez sincs, az sincs, amaz sincs válaszokat kaptunk, addig az új kötvény kibocsátásával kapcsolatos kérdéseinkre, ill. kéréseinkre maradéktalan, gyors és kielégítő válaszok ill. dokumentumok érkeztek.

Megkaptuk az illetékes pénzintézettől az önkormányzat által a  Kötvényre vonatkozó Kormány rendelet által előírt információs összeállítást, melynek kiadására (láss csodát!) az önkormányzat is áldását adta. Ezt követő kérésemre a szerződéseket és kapcsolatos iratait is hiánytalanul, és határidőn belül megkaptuk (működik ez a gyerekcipőben járó demokrácia, csak egy kicsit oda kell figyelni).

Az elmúlt évtizedek legjelentősebb önkormányzati pénzügyi ügyletének lebonyolításával kapcsolatos aggályainkat a vonatkozó iratok megerősítették. Tekintettel arra, hogy egy nem mindennapi, igen bonyolult tranzakcióról van szó, a végső következtetéstől még tartózkodunk, mivel az ügyben közérdekű bejelentéssel éltünk, és a kivizsgálás még nem fejeződött be. Bármennyire is nyilvánvalóak számunkra a tetten érhető törvénysértések sorozata, a végső megállapítást a törvényességi és pénzügyi ellenőrzésre hivatott kormányzati szervektől várjuk.

Az viszont már egyértelműen kiderült, hogy a döntéshozó, ill. az előterjesztésre rábólintó testületi tagok nem olvasták a vonatkozó ügyiratokat (szerződéseket). Ha csak átlapozták volna, akkor kérdések özöne hangzott volna el mind a bizottsági, mind a testületi üléseken, amelyek mondhatom „némán” zajlottak le.

Ha az érintettek holnap netán a hivatalba rohannának utólag pótolni a mulasztásukat, nem lenne értelme az eső utáni köpönyegnek. Na de ettől nem kell tartani, mert az anyag vaskos, nehezen emészthető, s különben is a hajó már elment.

Ahogy az önkormányzatunk, úgy a Vaskor is agóniáját éli, s nem tehet mást mind hisz a maja és egyéb ókori próféciák szerinti világkorszak váltásban (nem világvége!), aminek indulását 2012.december 21-től jósolják. Ha hiszünk is az eljövendő újvilágban, abban biztosak lehetünk, ahogyan Magyarország, úgy Nagyatád sem lesz fáklyája az új Aranykor eljövetelének. Talán majd gyermekeink megérik, s unokáink élvezhetik is a változás pozitív hozadékát, de ez sovány vigasz a jelenlegi „leköszönő” helyzetben lévő generációk számára.

A városi civilizáció pusztulása megállíthatatlan, s a nihilisták számának növekedését tapasztalva kevés esélyét látom annak, hogy generációm megéri a Nostradamus jósolta Beáta Pannoniát, az az a Boldog Magyarországot.

Ennek ellenére reménykedem gyökereinkhez igyekvő, látnok képviselőink spirituális felébredésében.