Kórházmentő szenátorunk által felkent „új városvezetőnk” szócsöve közvetítésével hiányolja a címszó rovásírásos megfelelőjét a városba torkolló utak széléről, s javasolta a testületnek a hiánypótlást immáron az adófizetők pénzéből megoldani.
Pártolom a magyarkodásnak is nevezhető egészséges nacionalizmust, de időszerűtlennek tartom olyan Székely – Magyar rovásírással készült feliratok kihelyezését, melyet jó, ha ezerből egy valaki el tud olvasni. A nemzeti öntudat „beépítését”az óvodában és iskolákban kell kezdeni, s ha majd a rovásírás oktatási szintje eléri az orosz (pardon; angol) oktatásét, akkor majd ki lehet cserélni a helységnév táblák, butikok és különböző intézmények angolszász feliratait is ómagyar rovásírásra.
Így gondolhatja a mi Latinkánk is, mert ugyan nem ellenezte "Csaba királyfi" újabb ötletének (csillagának) közterületi elhelyezését, de mivel ő másfajta csillagokat favorizál, ezért ismételten felhomályosította az előterjesztőt, hogy mi az önkormányzati feladat, s mit tehetnek a civil szerveződések. Kerékkötéssel azért nem lehet vádolni, mivel a korábbi években több civil kezdeményezésű erdélyi kötődésű emlékműnek biztosított területet városszerte.
Természetesen itt az álláspontok eltérése nem a csillagok tekintetében, hanem a hatalom megosztása kérdésében keresendő. Új idők, új szele borzolja a kedélyeket, s mi közben a város nyakig a slamasztikában, a városatyák az önkormányzatnál maradó maradék koncon marakodnak. Ki legyen az igazgató, és hány intézményt integráljunk, melyiket rendeljük alá, melyiknek. Kardinális kérdés, ami mellett eltörpül a nyomasztó adósság, az égető likvid helyzet, és költségvetési hiány.
Alku ide, alku oda, a renegát nem bízik az új partnerében (okkal!), s az esetlegesen füstté váló járási főispáni szék helyett megpróbálkozik a visszavonuláshoz méltó bázis kialakításával. A felújítás alatt álló kultúrpalota önmagában méltatlan a régi–új vezető presztízséhez, ezért szükséges lenne hozzácsapni és továbbra is felügyelni, birtokolni a zsákmányhelyekkel rendelkező televíziót, könyvtárt, sportcsarnokot, fürdőket, valamint a Tourinform irodát. Na, ezt az alternatívát nem tolerálja a rendre alul maradó többség, melyből hiányzik az egység, s ezért nincs sohasem előre lépés.
Amivel foglalkozni kellene, az vagy nem éri el a testület ingerküszöbét, vagy fel sem fogják, milyen örökséget lőcsöl majd rájuk a diszkrét lelépést előkészítő városvezető. Igaz, hogy a kötvénykibocsátás felelőssége elsősorban a könyvvizsgálóra és a felelősségvállalási nyilatkozatot aláírókra hárul, de ez nem menti fel a szavazatukkal asszisztáló városatyákat.
A városvezetőknek döntésük meghozatalakor a befektetés előnyeit és kockázatait egyaránt mérlegelniük kell. A mérlegelésnél tisztában kell lenniük a kibocsátott kötvényhez kapcsolódó likviditási, árfolyam és kamat kockázattal, valamint a megtérülést érintő, a honi szabályozási és gazdasági környezet változásaiból adódó kockázati tényezőkkel. Ezen felül figyelmet kellene fordítaniuk az önkormányzat működésével kapcsolatos bizonytalansági tényezőkre is, amelyek negatívan befolyásolhatják a város befektetési képességét a kötvénytulajdonosok felé.
Mivel változó kamatozású kötvényről lévén szó, még az első kamatfizetési időszakra eső kamattörlesztés mértéke sem ismert, és a későbbi is a kamatláb függvényében változik. A forint árfolyam euróval szembeni sávos rögzítésének eltörlése (2008.), illetve a lebegő árfolyam bevezetése óta a svájci frank/forint árfolyamkockázata tartósan fennáll.
Az önkormányzat a kötvények kamatait, illetve a tőketörlesztést svájci frankban fogja kifizetni, az árfolyamváltozás a futamidő alatt kiszámíthatatlanná teszi a törlesztői terheket, s a likviditási és esetleges visszaváltási kockázatokról nem is beszéltünk.
Úgy érzékelem, hogy a piti részletekben (közterületi dohányzás, járdaseprés,stb.) elvesző döntéshozók nem igazán mérték fel felelősségük súlyát, amikor igen gombnyomásukkal 2036. szeptember 30-ig eladósították a települést, s a visszafizetést az elkövetkező ciklusok (5) városvezetőire, vagy inkább a város lakosságára hagyják örökül.
A lényeg, hogy a szükséges strukturális átalakítás felfüggesztve, s még tovább lehet alkudozni, s helyezkedni a pozíciók és sarzsik megszerzéséért.
Abban persze tévednek, hogy az elkerülhetetlenül szükséges radikális „fordulatot” – az államosítandó intézmények és az azt működtető vagyon után maradó részben - majd a kormány végrehajtja, mert annak tervszerű, vagy ötletszerű végrehajtása mindenképpen a jelenlegi testületre fog hárulni.
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egyenesbeszed.blog.hu/api/trackback/id/tr644051198
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
civil48 2012.02.03. 11:13:48
„Rovásírás, dohányzási tilalom, járdaseprés, sarzsik megszerzése” – idézetek a legutóbbi testületi ülésről készített, helyi, „Kossuth Lajos: országgyűlési tudósítások”-ra hajazó blogból. Erről csak annyit, hogy ezért a semmit sem érő, a problémákat még csak nem is súroló felvetésekért fizetünk mi állampolgárok kemény milliókat e magvas gondolatokért a bennünket képviselő Urak tiszteletdíjazása címén. Botrány!
A nagy (állás)helyzetteremtő előterjesztői javaslatban, (nem megnevezve a Mi Fényességünket) mintegy mellékes megjegyezésekként előkerültek a fürdők veszteségei. Most először, tizenhét év után! Eddig „fő kitörési irány” volt a fürdőfejlesztés!
Egy idézetet adok közre a 2002.01.22-én megjelent „nagyatádi Civil Fórum” egy írásából:
„Vajon a nagyatádi gazdaság fő kitörési iránya a turizmus, a fürdőturizmus lenne?” „A városi szándékon túl, megyei, sőt országos akarat, vagy külhoni befektető néhány milliárdja kellene, hogy Nagyatád fürdőváros legyen! Ha mindez megvalósulna, hány családnak jelentene megélhetést? Ötvennek, százötvennek!? Ez lenne a „fő kitörés iránya”? Ipartelepítés elősegítése mellett, - az igen! De így?” ……”Hat-nyolc év alatt ezt kitalálni, „fő kitörési iránynak”, a testület és bizottságai nyolc évi kb. 100-160 milliós tiszteletdíja mellett (hogy egyéb dijazásokról ne is beszéljek!), - ez elég rossz arány!”
Eddig az idézet. Azóta újabb 10 év eltelt, ezzel a maszlaggal etetve a nagyatádiakat. Most, hogy érzékelhetővé vált, hogy az állambácsi nem hajlandó pénzelni, az ilyen és hasonló, sem munkát, sem jövedelmet nem termelő ”beruházásokat”, - megpróbál a Fényességünk átszervezni, hátországot képezni, összemosni, a nyomokat eltüntetni, és még ki tudja milyen megfontolásokból, - egy „új” szervezetet létrehozni. Azzal a kimondott szándékkal, hogy a létszám-megtakarítások (értsd: elbocsájtások) hoznak néhány milliót. Az elherdált tízmilliók, a hosszú évek alatt eltapsolt százmilliók helyett. Ez, a Mi Fényességünk „gazdaságpolitikája”!
Azt a képviselőt, aki az egyetlen ésszerű javaslatot teszi, - ti.: hogy hozzáértő szakemberek mondják ki a továbblépés, a veszteségcsökkentés módját és mikéntjét, vehemens hablatolással (szokása szerint) letromfolja, kioktatja. A többi, helyi „hozzáértő” pedig asszisztál ehhez. Sőt, egyik „asszisztens” egy építményadós javaslatát még heurékázza is, mondván, hogy még ennél is több „lehetőség” lett volna, többet kiszabni a fránya vállalkozóira. „Majd jövőre differenciálunk”- mondja a főasszisztens.
Hát persze, majd emeljük, mert „úgy hozza a helyzet”. Ne legyen senkinek sem illúziója affelől, hogy a lakosság kimarad ebből a „lehetőségből” az építményadót illetően. Meg kell teremteni a további lehetőségeket is a további felelőtlenségekhez! Érthető, - nem? Ha már az állambácsi nem ad, - mindjárt észrevesszük hogy vannak még néhányan működő vállalkozások, - vegyük el tőlük, - nekünk ez kell! Ez a Mi Fényességünk „gazdaságpolitikája”!
Eddig a kritikából.
Mit kellene tenni? Nehéz ügy. Elmenekült Nagyatádról Budapestre, külföldre a képzett fiatalság. Elment, akinek nem „jutott” állami állás. Hiányzik a 18-50 év közötti korosztály, aki az igazi váltásra alkalmas lehetne.. Aki maradt, és gazdálkodáshoz is értő, az nehezen adja fel a megteremtett egzisztenciáját, vállalkozását. Pedig csak ebben az irányban lehet szó érdemi váltásról.
Az eddig orránál fogva megvezetett Nagyatádiakat is a várható „kokik és sallerek” rá fogják ébreszteni arra, hogy nem elég a szépen artikulált, problémákat elleplező beszéd, a szendvicses, tulipános házi ünnepek és díjkiosztók. Több kell, - gazdálkodni tudó városvezetés.
Meg kell győzni az itthon maradottak közül a gazdálkodáshoz értő szakembereket, vagy, „házon” kívülről kell behívni őket. Nem tartható, hogy volt intézményvezető működtesse a várost, (nem az intézményről beszélek!) mert nem szakember. Vagy, olyan asszisztensek, akik állásuknál fogva szervilis, lekötelezett emberek, és ugyancsak gazdálkodáshoz sem értők. Egy polgármesternek közgazdásznak, vagy vállalatvezetésben jártasnak kellene lennie. Mert másképpen forog az esze kereke a gazdálkodás területén, mint egy humán értelmiséginek. ( Ami nem jelenti azt, hogy az intézmény humán értelmiségi vezetője ne lenne alkalmas az intézményvezetésre! Csak városvezetésről beszélek!)
A szakbizottságok elnökeit pedig a szakág jellegének megfelelő szakember-jelöltek, jelentkező választékából kellene (lehetne csak) megválasztani. Hogy ott is a „szakma”, a hozzáértés legyen a szempont, és ne a vezetőtől függő közvetlen beosztott legyen a választható.
Párthovatartozásától függetlenül: sem jobboldal, sem baloldal nem működőképes hozzáértő szakemberek nélkül. Ennek hanyagolása miatt elég nagy árat kell fizetnünk! Ezt bebizonyította az eddigi 20 év, itthon is, országosan is.
A nagy (állás)helyzetteremtő előterjesztői javaslatban, (nem megnevezve a Mi Fényességünket) mintegy mellékes megjegyezésekként előkerültek a fürdők veszteségei. Most először, tizenhét év után! Eddig „fő kitörési irány” volt a fürdőfejlesztés!
Egy idézetet adok közre a 2002.01.22-én megjelent „nagyatádi Civil Fórum” egy írásából:
„Vajon a nagyatádi gazdaság fő kitörési iránya a turizmus, a fürdőturizmus lenne?” „A városi szándékon túl, megyei, sőt országos akarat, vagy külhoni befektető néhány milliárdja kellene, hogy Nagyatád fürdőváros legyen! Ha mindez megvalósulna, hány családnak jelentene megélhetést? Ötvennek, százötvennek!? Ez lenne a „fő kitörés iránya”? Ipartelepítés elősegítése mellett, - az igen! De így?” ……”Hat-nyolc év alatt ezt kitalálni, „fő kitörési iránynak”, a testület és bizottságai nyolc évi kb. 100-160 milliós tiszteletdíja mellett (hogy egyéb dijazásokról ne is beszéljek!), - ez elég rossz arány!”
Eddig az idézet. Azóta újabb 10 év eltelt, ezzel a maszlaggal etetve a nagyatádiakat. Most, hogy érzékelhetővé vált, hogy az állambácsi nem hajlandó pénzelni, az ilyen és hasonló, sem munkát, sem jövedelmet nem termelő ”beruházásokat”, - megpróbál a Fényességünk átszervezni, hátországot képezni, összemosni, a nyomokat eltüntetni, és még ki tudja milyen megfontolásokból, - egy „új” szervezetet létrehozni. Azzal a kimondott szándékkal, hogy a létszám-megtakarítások (értsd: elbocsájtások) hoznak néhány milliót. Az elherdált tízmilliók, a hosszú évek alatt eltapsolt százmilliók helyett. Ez, a Mi Fényességünk „gazdaságpolitikája”!
Azt a képviselőt, aki az egyetlen ésszerű javaslatot teszi, - ti.: hogy hozzáértő szakemberek mondják ki a továbblépés, a veszteségcsökkentés módját és mikéntjét, vehemens hablatolással (szokása szerint) letromfolja, kioktatja. A többi, helyi „hozzáértő” pedig asszisztál ehhez. Sőt, egyik „asszisztens” egy építményadós javaslatát még heurékázza is, mondván, hogy még ennél is több „lehetőség” lett volna, többet kiszabni a fránya vállalkozóira. „Majd jövőre differenciálunk”- mondja a főasszisztens.
Hát persze, majd emeljük, mert „úgy hozza a helyzet”. Ne legyen senkinek sem illúziója affelől, hogy a lakosság kimarad ebből a „lehetőségből” az építményadót illetően. Meg kell teremteni a további lehetőségeket is a további felelőtlenségekhez! Érthető, - nem? Ha már az állambácsi nem ad, - mindjárt észrevesszük hogy vannak még néhányan működő vállalkozások, - vegyük el tőlük, - nekünk ez kell! Ez a Mi Fényességünk „gazdaságpolitikája”!
Eddig a kritikából.
Mit kellene tenni? Nehéz ügy. Elmenekült Nagyatádról Budapestre, külföldre a képzett fiatalság. Elment, akinek nem „jutott” állami állás. Hiányzik a 18-50 év közötti korosztály, aki az igazi váltásra alkalmas lehetne.. Aki maradt, és gazdálkodáshoz is értő, az nehezen adja fel a megteremtett egzisztenciáját, vállalkozását. Pedig csak ebben az irányban lehet szó érdemi váltásról.
Az eddig orránál fogva megvezetett Nagyatádiakat is a várható „kokik és sallerek” rá fogják ébreszteni arra, hogy nem elég a szépen artikulált, problémákat elleplező beszéd, a szendvicses, tulipános házi ünnepek és díjkiosztók. Több kell, - gazdálkodni tudó városvezetés.
Meg kell győzni az itthon maradottak közül a gazdálkodáshoz értő szakembereket, vagy, „házon” kívülről kell behívni őket. Nem tartható, hogy volt intézményvezető működtesse a várost, (nem az intézményről beszélek!) mert nem szakember. Vagy, olyan asszisztensek, akik állásuknál fogva szervilis, lekötelezett emberek, és ugyancsak gazdálkodáshoz sem értők. Egy polgármesternek közgazdásznak, vagy vállalatvezetésben jártasnak kellene lennie. Mert másképpen forog az esze kereke a gazdálkodás területén, mint egy humán értelmiséginek. ( Ami nem jelenti azt, hogy az intézmény humán értelmiségi vezetője ne lenne alkalmas az intézményvezetésre! Csak városvezetésről beszélek!)
A szakbizottságok elnökeit pedig a szakág jellegének megfelelő szakember-jelöltek, jelentkező választékából kellene (lehetne csak) megválasztani. Hogy ott is a „szakma”, a hozzáértés legyen a szempont, és ne a vezetőtől függő közvetlen beosztott legyen a választható.
Párthovatartozásától függetlenül: sem jobboldal, sem baloldal nem működőképes hozzáértő szakemberek nélkül. Ennek hanyagolása miatt elég nagy árat kell fizetnünk! Ezt bebizonyította az eddigi 20 év, itthon is, országosan is.
S.O.S 2012.02.04. 10:03:19
† 9 Ÿ 9 ‡ 9
A fenti rováshoz lenne hasonló a tervezett tábla felirata, de a számítógépem még nem képes a magyar rovásírásos betűket rendszerbe állítani, valószínű karcolná a képernyőt. Nem csodálkozom, hogy a szerkesztő úr somogyi bicskája sem birkózott meg a feladattal, valahogy az elérhető alkalmazás még nem tökéletes, de bízom benne, hogy hamarosan akár róhatjuk is a sorokat, s számítógépben sem tesz kárt.
Szerintem nem nehezebb, mint annak idején a cirill abc volt, meg lehet ezt is tanulni, ha már az iskolában ezt sem tanították meg, pedig talán a „tudományos marxizmus-leninizmus” különböző ágainak rejtelmei helyett értelmesebb lett volna a marslakók titkosírását is elsajátítani, ha már őseink több mint ezer évvel azelőttig jól elvoltak a modern és nyugati latin írás nélkül is. Az akkor még keresztény uniónak sem tetszett, hogy a számukra ismeretlen, idegen kultúra értéket képviselhet, s sértheti a hatalom hegemóniáját, hát tűzzel, vassal ki is irtották. Kész csoda, hogy az ezer éves üldöztetése ellenére vannak még olyan magyarok, akik tudnak írni, olvasni magyar betűkkel, magyarul, ha egyelőre kevesen, de reményeink szerint egyre többen.
Visszatérve a tartalomra.
Nem értem mit várt Csaba királyfi szeretett patrónusától?
Talán lehetett volna kezdeni a másfajta nyelvművelését az orvosi rendelőknél, a Pirkadatnál.
Hogy a székely kötődésű emlékművekkel teletűzdelt somogyi rónaságon, amelyeket szeretett vezetője oly buzgalommal avathatott, s ünnepeltethette magát közpénzen az egyre növekvő nyugdíjas szavazótáborának hálás közönsége előtt, majd holmi festett bádogtáblákra fecsérli drága idejét, amelyről azt sem tudná megmondani, hogy pontosan mi van rá róva: Nagyatád, vagy Nagyapád?
Ő csak verbálisan tud róni, de abban verhetetlen, legalábbis a mostani testületben.
Bár Csaba királyfink, s apródjai; a doktorok, no meg az asszisztensek azért még néha bátortalanul bepróbálkoznak, de csillagösvényre még nem merészkedhetnek, ott még nekik nem a csodaszarvas mutatja az utat, hanem a patrónusuk narancsragyogású szeretett vezérlő csillaga.
Meg különben is, hogyan lehet egy út menti táblát avatni?
A Nagyatádról elmenők utolsó látomása a táblán is, hogy Nagyatádnak VÉGE?
Na, azt aztán már nem, nem ő fogja vinni azt a táblát, hogy NAGYATÁD VÉGE, ők még kihúzzák 2014. év végéig. S a maradók? Azokat még jól megadóztatják, aztán majd jöhetnek alázatosan kérvényezni az adók mérséklését. Óh, micsoda szép új világ! Hát nem az a világok legjobbika? De. Nekik!
A blog helyzet bemutatása látomásszerű. Mi lesz itt jövőre? Mi, s ki marad a hivatal, a közintézmények államosítása után? Hiába előírás a „gördülő tervezés” ki tudja ma valószínűsíteni, hogy mennyi bevétele lesz a városnak, ha elveszi az állam a feladatok és intézmények döntő többségét az állami támogatásokkal?
Fenn lehet-e tartani a kommunális adóbevételt felemésztő képviselő-testületet a duplán, triplán foglalkoztatottakkal, a megmaradó intézményeket, lesz-e realitása egyáltalán intézményi gazdálkodási önállóságnak?
Nagy és húsba, mondhatni életbevágó kérdések, ennek ellenére kicsinyes tételeken civakodnak Nagyjaink. Most az éhségtől való félelemtől csak a porondra hajított koncot látják, azon marakodnak, most sem veszik észre, hogy ez nem az ő játszmájuk, csupán majorett bábuk.
Értem - mások által érdekből szeretett városvezetőnk - aggodalmát, hogy ha mégsem úgy sül el kapanyél (ahogy anno, a mostani körzetvezetői helytartókkal kifundálták a több száz, közpénzből juttatott milliókkal meghálált bérmunkáját a volt mentorának, a még szocialista éra alatti miniszterének, díszpolgárának hátbatámadása miatt), akkor oda a beígért járási főszolgabíróság, s ha már nem kaphatja meg a várt nyögdíjat sem, akkor jó lesz a tervezett kisgömböcként mindent elnyelő és Déva váraként épülő ART HAUS (ez mennyivel érthetőbb, mint a rovás írás?) igazgatójaként a rajtvonalra visszatérni.
A kötvénnyel kapcsolatos felvetéshez most nem szólok hozzá, mivel az sokkal több kutakodást, elemzést igényelne, s ahhoz pedig konkrét anyagok kellenének. Ha Bakos úrnak vannak dokumentumai, megkeresem és elkérem, gondolom az eljövendő 25 éves törlesztési idő elegendő lesz kellőképpen elmélyedni a részletekben, mert tudjuk…az ördög szeme mindig nyitva van.
Csak részben érintve Civil48 észrevételéhez, vajon tudják-e a képviselők, s főként azok akiket képviselnek, hogy a Nagyatádiak által befizetett kommunális adó csak az ő „tiszteletdíjukra” elegendő? Ahhoz, hogy a kapott anyagokat elolvashassák, a kávét, a pogácsát elfogyaszthassák, és a többi dologi kiadásra még nem is elegendő. Vajon, ha megkérdeznék az adófizetőket, hogy mennyit szánnának fizetni az őket képviselőknek adójukból, mennyi jönne ki?
Vajon, ha közölték volna velük, hogy a tanuszodás nyitva tartására a jelenlegi kommunális adójukat több, mint duplájára kellene emelni, ragaszkodnának-e hozzá?
Tessenek egy nagyatádi nemzeti konzultáció keretében megkérdezni az adófizetőket, mire költhessék el az adóikat! Bizonyára meglepődnének a kapott válaszokon.
Gazdálkodó városvezetés?
Igen, mindennek egy a lényege.
Hogyan gondolhatja bárki, hogy egy több milliárdos költségvetés értelmes felhasználásáról olyan személyek tudnak felelősen dönteni, akiknek fogalmuk sincs, életükben nem tapasztalták meg, hogy a piacgazdaságban miként lehet akárcsak csak egy millió forint bevételt megszerezni.
Azok a vállalkozások, akik állandó létbizonytalanságban megtermelik, s a bevételmentes időszakra félreteszik a mindennapi fennmaradáshoz szükséges tartalékot, kíméletlenül, határidőre kifizetik az adókat akkor is, ha vele szemben bevétel sincs, hitelt nem vehetnek fel, vagy nem mernek felvenni, joggal vannak felháborodva azon, hogy a kínkeserves munkájukkal megtermelt értéket mások, mint a piócák elszívják, felélik, s ha az, ami van nem elég, újabb és újabb indokkal még többet követelnek, s ha nem kapják meg, jönnek, mint a vámpírok.
Undorító.
Az is, hogy ha még vannak is hozzáértő emberek, azokat is ellehetetlenik, s ha az sem elegendő, elüldözik. Olyan emberre bízni ekkorra kassza feletti korlátlan rendelkezést, aki életében pénzt még nem termelt meg, csak a más által odaadott pénzt költötte?
Ő exelenciája bezzeg mindig is kedves volt a bankoknak, a (köz)beszerzések korábban sose látott nyerteseinek, hiszen zsírosra kerestek rajta.
Eddig a hitelezőknek attól sem kellett rettegniük, hogy nem látják vissza tőkéjüket akkora profittal, amit mástól nem is remélhettek, hiszen inkasszót kaptak minden banki számlára, s város szinte teljes ingatlan vagyonát is zálogba kapták, huszonöt évre előre!
Van még egyáltalán olyan vagyona a városnak, amely nem a bankoké? Miért van az, hogy szinte nem volt olyan nagyobb beruházás, amellyel nem lettek volna komolyabb gondok, olyan vagyon el-, bérbeadások, vagyonkezelői, koncessziós szerződések, ami csak a másik félnek, s nem a városnak kedvező?
Mennyi pénzt adtak össze a Nagyatádiak a DRV-nél, s más szolgáltatóknál lenyúlt pénzekre, miért erőltette végsőkig a polgármester a „közszolgáltatók” árjavaslatainak az elfogadását?
Mi van a több százmilliós kötbérrel, a Castrum és egyéb kedvencek bérletével, a több tízmilliós irattárban porosodó „tanulmányokkal, tervekkel”, amelyek csak a tanulmányok készítőinek, tervezőinek jelentettek hasznot, s nem a városnak.
Miért lehet egyes embereket egyszerre két, három munka, megbízási jogviszony alapján megvenni, míg másoknak egy megbízás sem jut, ha jóval képzettebb, mint a lakájok?
Miért kell „külsős szakértőket” fizetni akkor, amikor az apparátus is ugyanúgy megkapja a többletjuttatást a fizetésen felül azért a feladatokért, amelyet „kiszerveznek? Miért kell tanulmányi szerződéssel képezni belső embereket, amikor, a városban képzett szakemberek vannak munka nélkül?
Miért nem tudja a több jogi végzettséggel, szakvizsgával rendelkező köztisztviselő elkészíteni azt a havi pár szerződést (lád havi jogtanácsi beszámoló), s egyes pervitelre eseti ügyvédi megbízást adni egy önállóan foglalkoztatott jogtanácsos fizetése helyett? Tudja-e bárki, hogy hány millióba kerül évente feleslegesen ez módszer?
Kérdezze meg bármely képviselő a város nagyobb vállalkozóit, hogy ennyi feladatra tudnának-e évente öt-hatmillióba kerülő embert fizetni?
Ezekkel szemben áll, hogy csökkentjük a segélyeket, nem adunk szemüveget, WC papírt, stb. Elszomorító.
Persze lehetne másként is.
A posztó, az olló a város által megválasztott, ráadásul többségben lévő tanoncok kezében van,de mi végre, ha a szabásmintát is térképnek nézik, s azt keresik rajta, melyik irányba kell elindulni, ahelyett, hogy a város új ruháját nem a polgármesterre szabnák!
A fenti rováshoz lenne hasonló a tervezett tábla felirata, de a számítógépem még nem képes a magyar rovásírásos betűket rendszerbe állítani, valószínű karcolná a képernyőt. Nem csodálkozom, hogy a szerkesztő úr somogyi bicskája sem birkózott meg a feladattal, valahogy az elérhető alkalmazás még nem tökéletes, de bízom benne, hogy hamarosan akár róhatjuk is a sorokat, s számítógépben sem tesz kárt.
Szerintem nem nehezebb, mint annak idején a cirill abc volt, meg lehet ezt is tanulni, ha már az iskolában ezt sem tanították meg, pedig talán a „tudományos marxizmus-leninizmus” különböző ágainak rejtelmei helyett értelmesebb lett volna a marslakók titkosírását is elsajátítani, ha már őseink több mint ezer évvel azelőttig jól elvoltak a modern és nyugati latin írás nélkül is. Az akkor még keresztény uniónak sem tetszett, hogy a számukra ismeretlen, idegen kultúra értéket képviselhet, s sértheti a hatalom hegemóniáját, hát tűzzel, vassal ki is irtották. Kész csoda, hogy az ezer éves üldöztetése ellenére vannak még olyan magyarok, akik tudnak írni, olvasni magyar betűkkel, magyarul, ha egyelőre kevesen, de reményeink szerint egyre többen.
Visszatérve a tartalomra.
Nem értem mit várt Csaba királyfi szeretett patrónusától?
Talán lehetett volna kezdeni a másfajta nyelvművelését az orvosi rendelőknél, a Pirkadatnál.
Hogy a székely kötődésű emlékművekkel teletűzdelt somogyi rónaságon, amelyeket szeretett vezetője oly buzgalommal avathatott, s ünnepeltethette magát közpénzen az egyre növekvő nyugdíjas szavazótáborának hálás közönsége előtt, majd holmi festett bádogtáblákra fecsérli drága idejét, amelyről azt sem tudná megmondani, hogy pontosan mi van rá róva: Nagyatád, vagy Nagyapád?
Ő csak verbálisan tud róni, de abban verhetetlen, legalábbis a mostani testületben.
Bár Csaba királyfink, s apródjai; a doktorok, no meg az asszisztensek azért még néha bátortalanul bepróbálkoznak, de csillagösvényre még nem merészkedhetnek, ott még nekik nem a csodaszarvas mutatja az utat, hanem a patrónusuk narancsragyogású szeretett vezérlő csillaga.
Meg különben is, hogyan lehet egy út menti táblát avatni?
A Nagyatádról elmenők utolsó látomása a táblán is, hogy Nagyatádnak VÉGE?
Na, azt aztán már nem, nem ő fogja vinni azt a táblát, hogy NAGYATÁD VÉGE, ők még kihúzzák 2014. év végéig. S a maradók? Azokat még jól megadóztatják, aztán majd jöhetnek alázatosan kérvényezni az adók mérséklését. Óh, micsoda szép új világ! Hát nem az a világok legjobbika? De. Nekik!
A blog helyzet bemutatása látomásszerű. Mi lesz itt jövőre? Mi, s ki marad a hivatal, a közintézmények államosítása után? Hiába előírás a „gördülő tervezés” ki tudja ma valószínűsíteni, hogy mennyi bevétele lesz a városnak, ha elveszi az állam a feladatok és intézmények döntő többségét az állami támogatásokkal?
Fenn lehet-e tartani a kommunális adóbevételt felemésztő képviselő-testületet a duplán, triplán foglalkoztatottakkal, a megmaradó intézményeket, lesz-e realitása egyáltalán intézményi gazdálkodási önállóságnak?
Nagy és húsba, mondhatni életbevágó kérdések, ennek ellenére kicsinyes tételeken civakodnak Nagyjaink. Most az éhségtől való félelemtől csak a porondra hajított koncot látják, azon marakodnak, most sem veszik észre, hogy ez nem az ő játszmájuk, csupán majorett bábuk.
Értem - mások által érdekből szeretett városvezetőnk - aggodalmát, hogy ha mégsem úgy sül el kapanyél (ahogy anno, a mostani körzetvezetői helytartókkal kifundálták a több száz, közpénzből juttatott milliókkal meghálált bérmunkáját a volt mentorának, a még szocialista éra alatti miniszterének, díszpolgárának hátbatámadása miatt), akkor oda a beígért járási főszolgabíróság, s ha már nem kaphatja meg a várt nyögdíjat sem, akkor jó lesz a tervezett kisgömböcként mindent elnyelő és Déva váraként épülő ART HAUS (ez mennyivel érthetőbb, mint a rovás írás?) igazgatójaként a rajtvonalra visszatérni.
A kötvénnyel kapcsolatos felvetéshez most nem szólok hozzá, mivel az sokkal több kutakodást, elemzést igényelne, s ahhoz pedig konkrét anyagok kellenének. Ha Bakos úrnak vannak dokumentumai, megkeresem és elkérem, gondolom az eljövendő 25 éves törlesztési idő elegendő lesz kellőképpen elmélyedni a részletekben, mert tudjuk…az ördög szeme mindig nyitva van.
Csak részben érintve Civil48 észrevételéhez, vajon tudják-e a képviselők, s főként azok akiket képviselnek, hogy a Nagyatádiak által befizetett kommunális adó csak az ő „tiszteletdíjukra” elegendő? Ahhoz, hogy a kapott anyagokat elolvashassák, a kávét, a pogácsát elfogyaszthassák, és a többi dologi kiadásra még nem is elegendő. Vajon, ha megkérdeznék az adófizetőket, hogy mennyit szánnának fizetni az őket képviselőknek adójukból, mennyi jönne ki?
Vajon, ha közölték volna velük, hogy a tanuszodás nyitva tartására a jelenlegi kommunális adójukat több, mint duplájára kellene emelni, ragaszkodnának-e hozzá?
Tessenek egy nagyatádi nemzeti konzultáció keretében megkérdezni az adófizetőket, mire költhessék el az adóikat! Bizonyára meglepődnének a kapott válaszokon.
Gazdálkodó városvezetés?
Igen, mindennek egy a lényege.
Hogyan gondolhatja bárki, hogy egy több milliárdos költségvetés értelmes felhasználásáról olyan személyek tudnak felelősen dönteni, akiknek fogalmuk sincs, életükben nem tapasztalták meg, hogy a piacgazdaságban miként lehet akárcsak csak egy millió forint bevételt megszerezni.
Azok a vállalkozások, akik állandó létbizonytalanságban megtermelik, s a bevételmentes időszakra félreteszik a mindennapi fennmaradáshoz szükséges tartalékot, kíméletlenül, határidőre kifizetik az adókat akkor is, ha vele szemben bevétel sincs, hitelt nem vehetnek fel, vagy nem mernek felvenni, joggal vannak felháborodva azon, hogy a kínkeserves munkájukkal megtermelt értéket mások, mint a piócák elszívják, felélik, s ha az, ami van nem elég, újabb és újabb indokkal még többet követelnek, s ha nem kapják meg, jönnek, mint a vámpírok.
Undorító.
Az is, hogy ha még vannak is hozzáértő emberek, azokat is ellehetetlenik, s ha az sem elegendő, elüldözik. Olyan emberre bízni ekkorra kassza feletti korlátlan rendelkezést, aki életében pénzt még nem termelt meg, csak a más által odaadott pénzt költötte?
Ő exelenciája bezzeg mindig is kedves volt a bankoknak, a (köz)beszerzések korábban sose látott nyerteseinek, hiszen zsírosra kerestek rajta.
Eddig a hitelezőknek attól sem kellett rettegniük, hogy nem látják vissza tőkéjüket akkora profittal, amit mástól nem is remélhettek, hiszen inkasszót kaptak minden banki számlára, s város szinte teljes ingatlan vagyonát is zálogba kapták, huszonöt évre előre!
Van még egyáltalán olyan vagyona a városnak, amely nem a bankoké? Miért van az, hogy szinte nem volt olyan nagyobb beruházás, amellyel nem lettek volna komolyabb gondok, olyan vagyon el-, bérbeadások, vagyonkezelői, koncessziós szerződések, ami csak a másik félnek, s nem a városnak kedvező?
Mennyi pénzt adtak össze a Nagyatádiak a DRV-nél, s más szolgáltatóknál lenyúlt pénzekre, miért erőltette végsőkig a polgármester a „közszolgáltatók” árjavaslatainak az elfogadását?
Mi van a több százmilliós kötbérrel, a Castrum és egyéb kedvencek bérletével, a több tízmilliós irattárban porosodó „tanulmányokkal, tervekkel”, amelyek csak a tanulmányok készítőinek, tervezőinek jelentettek hasznot, s nem a városnak.
Miért lehet egyes embereket egyszerre két, három munka, megbízási jogviszony alapján megvenni, míg másoknak egy megbízás sem jut, ha jóval képzettebb, mint a lakájok?
Miért kell „külsős szakértőket” fizetni akkor, amikor az apparátus is ugyanúgy megkapja a többletjuttatást a fizetésen felül azért a feladatokért, amelyet „kiszerveznek? Miért kell tanulmányi szerződéssel képezni belső embereket, amikor, a városban képzett szakemberek vannak munka nélkül?
Miért nem tudja a több jogi végzettséggel, szakvizsgával rendelkező köztisztviselő elkészíteni azt a havi pár szerződést (lád havi jogtanácsi beszámoló), s egyes pervitelre eseti ügyvédi megbízást adni egy önállóan foglalkoztatott jogtanácsos fizetése helyett? Tudja-e bárki, hogy hány millióba kerül évente feleslegesen ez módszer?
Kérdezze meg bármely képviselő a város nagyobb vállalkozóit, hogy ennyi feladatra tudnának-e évente öt-hatmillióba kerülő embert fizetni?
Ezekkel szemben áll, hogy csökkentjük a segélyeket, nem adunk szemüveget, WC papírt, stb. Elszomorító.
Persze lehetne másként is.
A posztó, az olló a város által megválasztott, ráadásul többségben lévő tanoncok kezében van,de mi végre, ha a szabásmintát is térképnek nézik, s azt keresik rajta, melyik irányba kell elindulni, ahelyett, hogy a város új ruháját nem a polgármesterre szabnák!