A Menedzser Fórum összeállította az Állami Számvevőszék által közölt adósság és bevételszintek vizsgálata alapján a 2007-2010 között legjobban eladósodott városok listáját.
Bár településünk lepukkanása mára már köztudott, még is hiába keresnénk Nagyatádot a listán, mivel ez idáig csak a megyei jogú városok helyzetét értékelték.
Ami késik, nem múlik, így hamarosan napvilágot lát a kisvárosi lista is, melyen várhatóan „előkelő” helyet foglalhat el Nagyatád.
Az elemzés szerint a nagyvárosi toplistát pillanatnyilag az a Hódmezővásárhely vezeti, melynek irányítója a parlamentben igen gyakran hirdeti az igét, de a lövészárki megmérettetésen könnyűnek találtatott.
Egy bolond százat csinál szokták volt mondani, ezért nem kell csodálkozni, hogy ilyen helyzetben van az ország, mert a felelőtlen gazdálkodás, a hozadék nélküli csili vili beruházások nem csak egy települést hozhatnak nehéz helyzetbe, hanem egy egész országot is. A településeknek a látszat ellenére sem a listavezető, de nem is az azt követő helyezettek kell, hogy legyen a követendő példa, hanem a józan gondolkodású városvezetések, melyek a takarékos gazdálkodást ítélték fontosabbnak, az adósságnövelő presztízsberuházásokkal szemben.
Városunk a múlt év végén kapott önhikis támogatási részlettel közel százmilliós kormányzati mentőövhöz jutott, de pénzügyi helyzete ez által sem javult, sőt bátran kijelenthető, hogy tovább romlott.
A decemberben megszavazott újabb nyolcvanmilliós hitel nem realizálódott, mert a kiválasztott pénzintézet időközben revideálta korábbi álláspontját, és nem biztosítja az igényelt hitelt. A többi bankból már korábban jelezték, hogy „hitel nuku”.
A kötvénykibocsátás a testületi jóváhagyás óta még folyamatban van, de „sikeres” végrehajtása fogja a toplista felső harmadába (ha nem az élére) emelni településünket. A kormányhivatal ugyan semmi kivetnivalót nem lelt a tranzakcióban, de az érintett pénzintézet még átgondolhatja az ügylet jogszerűségét, hiszen a korábbi is két munkatársának menesztésébe került.
Ami a „Bárdos” forrást illeti, nos, ott is bűzlik valami, hiszen a polgármester többször hangoztatta, hogy a város érvényesíti jogos követeléseit, s perli a kivitelezőt. A jövő hónapban lesz egy éve, hogy a felújított intézményt átvette a város, de a kötbérnek, a pernek nyoma sincsen. Vajon miért?
A vonatkozó statisztika szerint városunkban a legolcsóbb a víz. Ez mind szép és dicséretes volna, ha nem politikai megfontolásokat szolgálna éppúgy, mint az évekig alacsonyan tartott kommunális adó.
„Nincs ingyen sajt, csak az egérfogóban” hirdeti a kormány, de ez nálunk süket fülekre talál. Az alacsony vízdíj mellett a város az elmúlt évtizedben eltapsolta a vízi közművek rekonstrukciójára szolgáló cca. félmilliárd koncessziós díjat, miközben a földalatti közműhálózat ismeretlen mértékben erodálódott, csökkentve a vízmű vagyon értékét. A kommunális adó 32%-os emelése természetesen már az új kormány „rovására” történt, de a praktikának még koránt sincs vége.
Eszembe jutnak a kampányidőszak hangzatos ígéretei, és nem értem a néma asszisztenciát.
A városatyák passzív buzgólkodása, egy régi verset juttat eszembe:
Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
Villogj csak fent, te szép féreg,
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.
