A rendszerváltoztatási kísérlet hajnalán az akkor még nagyszámú érdeklődőre tekintettel a város művelődési házában kellett megtartani, a törvényileg előírt éves közmeghallgatást. Egy-két évig több mint kétszáz kíváncsi polgár szorongott a zsúfolásig megtelt teremben.
Aztán ahogy bimbódzó demokráciánk cseperedett, úgy fogyatkozott az érdeklődők száma. Hamarosan már a városháza tárgyalóterme is elegendőnek bizonyult, míg végül néhány tisztviselő és kivezényelt intézményvezető képezte a nagyérdemű hallgatóságot. Az utóbbi években már velük együtt is rendre csak 17-18 fő képezte a közönséget, a sokszor rétestésztává nyúlt polgármesteri monológokhoz. A kérdezők és velük a kérdések is elfogytak, így teljesült városvezetőnk titkos óhaja.
Igazából csak akkor lesz teljesen elégedett, ha mint Marcaliban, vagy a megye nélküli megyeházán, érdektelenség miatt Nagyatádon is elmarad a közmeghallgatás.
Tavaly már csak egyetlen érdeklődőként próbálkoztam tájékozódni az egyre kuszálódó és lepukkanó városüzemeltetés iránt, de a polgármester az előírásokkal szembemenve belém fojtotta a szót. Törvénytelenségét utólagosan azzal próbálta legalizálni, hogy megváltoztattatta az SZMSZ vonatkozó passzusát, mely szerint közmeghallgatás ide vagy oda, a polgár is csak annyit beszélhet ezen túl, amennyit a képviselők. Az már köztudott, hogy városunkban nem csak a bárányok hallgatnak.
A tegnapi meghallgatáson, ill. közelhallgattatáson ismét bátorkodtam, tudakolózni a gondosan elhallgatott tényekről és képviselői meglátásokról, de az ülés moderátora ezúttal is folyamatos közbeszólásaival igyekezett kizökkenteni mondanivalómból.
Sérelmesnek tartotta, hogy a kérdéseimet nem hozzá (az előterjesztőhöz) hanem név szerinti képviselőkhöz, ill. bizottsági elnökökhöz címeztem. Bár semmi nem tiltja, ill. szabályozza, ő tiltakozott a személyes kérdezés ellen. Persze ezek után szokás szerint akadt, aki helyeselt a polgármesternek, és zokon vette a kérdést, de végül mindenki felelt valamit a kérdéseimre.
Természetesen a válaszokban csekély kivétellel nem volt köszönet. Volt, aki tájékozatlanságból, volt aki elvtelen „lojalitásból” beszélt mellé, ráadásul a képviselő alpolgármester a kényesebb kérdésre megtagadta a választ.
Kijelentése szerint sértődésből kérdezem, mert nem én ülök a helyén. No, comment.
A történtek ellenére az még is kiderült, hogy a kötvénykiváltást megszavazó képviselők többségének nem sok ismerete volt arról, hogy mire is adta áldását. Azt meg végképp nem akarják tudomásul venni, mennyire súlyos is az önkormányzat takargatott valós pénzügyi helyzete. A nyilvánvaló csőd ellenére arra egyhangúlag szavaztak, hogy a döglött lovat áttolják a következő testületek telkére, de válaszolni, hogy miből fogják az újabb türelmi idő lejárta után megkezdeni a törlesztést, már senki nem vállalkozott.
Nem mondták, de lehet, hogy a maja naptár szerinti jövő év novemberére jósolt világ végére számítanak, vagy netán a megyeihez hasonló kormányzati segítségre? Ha létezik is a földnél húszszorta nagyobb Niburu bolygó, s netán meg is áll miatta a föld néhány napra, a bank akkor is várni fogja az esedékes törlesztő részleteket. Ha elfogy a türelme, vagy időközben kivonul a vészesen szegényedő hazánkból, azonnal ráteszi kezét a fedezetként felajánlott és fel nem becsült városi ingatlanvagyonra. Ez persze egyesek szerint nem kótya-vetye, hanem szükségszerű „végső” megoldás. A kormányzati segítség a jelenlegi helyzetben rózsaszín álom, de ha már álmodozunk, merjünk nagyokat.
Egy olyan polgármestertől, ki somogyi zubbonyából kivetkőzve gondolkodás nélkül elcserélte a fel sem értékelt megyei vagyont a felhalmozott hitelekért, és némi politikai gesztusért, attól simán kitelik, hogy a város vagyonát is számolatlanul elcserélje a regnálása során összegyűjtött adósságért.
A korábbi ígéretével ellentétes meghunyászkodásával, ehhez a biztató jövőhöz asszisztál a kormánypárti frakció, illegitim elnökükkel az élen, aki a törvénytelenül megszerzett státuszát nem eszközként, hanem célként használja újabb előnyök megszerzéséhez.
Nem a nagyatádi történésekre gondolt, de találóak és talán ide is illenek polgármesterünk elárult mentorának legutóbbi sorai;
„Mi kellene, hogy dolgaink rendben menjenek? Őszinteség, alázat, gazda típusú vezetők!”
