A csatornákon tallózva véletlenül kattantam tegnap 23 óra tájban a Somogy Tv. adására.
Aki nem látta e kései, vagy az esetleges korábbi adást, annak melegen ajánlom figyelmébe.
A riport megtekinthető a videó tár „Miért?” című felvételeinél, az Anonymus ablak mögött.
Nem tudni miért nem írták ki, de megnyitásakor kiderül, hogy körzetünk országgyűlési képviselője Karvalics Ottó a riportalany. Először azt hittem, hogy egy újsütetű Tiborc panaszát hallgathatja a nagyérdemű, de tovább figyelve az eszmecserét kiderült, hogy másról van szó.
„Időm eljárt, jaj s panasz közt” mondhatná bölcs vezérünk, de nem hagyta el, jaj, szó az ajkát, hanem frakciótagságához méltón hirdette az aktuális igét.
Mielőtt az új jelszóra is kitérnék, még egyszer figyelmébe ajánlom (ahogy képviselőnk is tette) a nagyatádi és városkörnyéki lakóknak, választottunk őszinte vallomását.
Elismerte (ez manapság nagy szó!), hogy elhibázott döntésük volt az időközben silányan megvalósult giga beruházás. A Barcsot és környező településeit érintő közös szennyvízprogram balul sült el (baloldal szervezte?), ezért most pertársaságot alapítottak a kár minél hatékonyabb enyhítésére.
Miután Nagyatád is hasonló projekt előtt áll, érdemes (főleg a döntéshozóknak) némi figyelmet szentelni az intelmeknek.
A másik figyelemre méltó önvallomása, a település valós helyzetéről és annak kialakulásáról szólt.
Nem köntörfalazott, sem a költségvetési hiányt, sem a kötvénykibocsátás okozta kezelhetetlen helyzetet illetően. Beszélt az elmúlt évek virtuális költségvetéseiről, a felvett hitelekről és arról, hogy az fizesse vissza, aki elhasználta (ismerősen hangzik, pedig Barcsról beszélt).
Beismerte, hogy elhibázták, de azt szemérmesen elhallgatta, hogy a parlamentben is sokat emlegetett elmúlt nyolc évben Ő is asszisztált a történtekhez.
Döntéshozóként ott ült a megyei közgyűlésben, és alpolgármesterként a barcsi képviselő testületben is.
Lehet, hogy ágált az ésszerűtlen döntések ellen, de én egyszer sem hallottam, vagy olvastam még hírét sem, ma oly harcos kiállásáról. Na de ezt a barcsiak dolga értékelni.
Megtörtént, a hajó elment, de most, hogy a marsallbot az Ő kezében van, nehogy már az ellenzék mondja meg a frankót.
Igaza volna, vagy mégsem? Nehéz eldönteni.
„TELJESEN MINDEGY KI MIT MOND!”. „AZ ÚTON VÉGIG KELL MENNI!”.
Nos, a fenti mondatait illetően komoly dilemmában vagyok, mert csak akkor tudnék azonosulni vele, ha pontosabban fogalmazna.
A korábbi években elmulasztott, nagy ellátórendszerek reformja valóban elodázhatatlan, de a közelmúlt történései alapján legalább a "saját sereg" jajkiáltásaira illenék odafigyelni.
Észlelni kellene, hogy a reformok végrehajtása során beszabadult néhány elefánt is a porcelánboltba, a dilettánsokról már nem is beszélve. A többséget sujtó egy kulcsos adó után egy „kormánypárti bölcs” előáll az ingatlanadó 3%-os ötletével. Ha el is gurult néhány ország atya gyógyszere, a mi képviselőnk, mint gyakorló polgármester jelezhetné a betegeknek, mi a valós helyzet a „végeken”. Persze ha a jelszó alfa parancsként született, akkor érthető, hogy teljesen mindegy ki mit mond.
Igen, az úton végig kell menni. De tessék már azt is megmondani melyiken?
Anno Buci Gyuri (Marosán György!) büszkén hirdetett egy utat, melyen végig ment (és minket is végigrángatott), amiből ma már úgy gondolom a történtek után, nem kérünk. Ha erre gondolt, akkor menjenek, de nélkülünk.
A Zathureczky Gyula által megismerhetett tudatosan vállalt fogság útjára, a békésnek mondható időszakra tekintettel, nem tartunk igényt.
A Pereházy Miklós és társai által járt útra egykori kormányfőnk ugyan utalt, s bár sokan megfogadták, de a többség számára járhatatlan.
A Lenini út remélhetően eszébe sem jutott.
Van még a dr. Kállay Emil által is jelzett becsületes út, ha frakciója arra gondolt, de ahhoz nem keveseknek előbb a damaszkuszi úton kellene végig menni.
Nos, nem tudni milyen út vár ránk, de mihez tartás végett jelezném képviselőinknek.
Bármennyire is távol esik a parlamenttől a Rinya és a Dráva-mente, az ott élő választópolgár sem csak azért született, hogy; „Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon”.
Reméljük, ez valamennyi Somogy megyei országgyűlési képviselő szeme előtt ott lebeg, midőn a „megfelelő” gombot nyomja a parlamentben. Egyelőre bízzunk képviselőinkben, tekintettel arra, hogy a türelmi idő még nem járt le.
Reménykedjünk a pozitív végkifejletben. Te pedig nagyatádi (és minden somogyi) választópolgár addig is „Tűrj békességgel!”
