Az elmúlt évtizedben számtalan alkalommal adtam hangot a város hulladékgazdálkodási tevékenységével kapcsolatos kritikai észrevételeimnek, ill. aggályaimnak. Legutóbb ez év augusztus 9-i bejegyzésemben (Rekultiváció) foglalkoztam a mára ismét aktuálissá vált témával.
Az „öreg” városatyák és bizonyára a „kíváncsi” polgárok is emlékeznek még rá, hogy 1996-ban a köztisztasági tevékenység kiszervezése során a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően kötött szolgáltatási szerződést az önkormányzat. A tíz évre szóló kötelmekben a rekultivációs alap képzésének kötelezettsége is szerepelt, de a szerződés lejártakor kiderült, hogy a szolgáltató nem tett eleget ez irányú kötelezettségének. Miközben közel másfél évtizeden keresztül helyezte el a környező települések hulladékát a városi lerakón, s szedett be nem kis összegeket a lerakásért, a törvényileg és szerződésileg előírt rekultivációs alap képzését elmulasztotta. Az újabb tíz évre szóló szerződés megkötésekor az erre vonatkozó pontot egyszerűen kihagyták. Hiányolásakor a polgármester arra hivatkozott, hogy nem lehet a lakosságot terhelni ugyanis, ha az előíráshoz ragaszkodik az önkormányzat, úgy a szolgáltató beépítve a díjba, áthárítja a költséget a város polgáraira. Hangsúlyozom, az alap képzésének kötelezettségét törvény és szerződés írta elő!
Arra viszont bizonyára már kevesen emlékeznek, hogy a szolgáltató kiválasztásakor a pályázatok értékelésére hivatott ad hoc bizottság döntése ellenére, nem az első helyezettel kötötték meg a szerződést. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miért. Akkor még csak erkölcsi „akadálya” volt, ma már törvényi gátja van az akkor még prioritást élvező „magasabb szempontoknak”.
Azóta sok víz folyt le a Rinyán, s miközben egy vegetáló hulladékgazdálkodási projekt bilincsében vergődünk, a lerakónkat bezárták, s öt kilométer helyett ötvenre szállítják a város hulladékát. Persze erre is a megváltozott jogi környezet kényszerítette (?) önkormányzatunkat. Az új „ígéret” szerint a bezárt városi lerakót a projekt kebelén belül már pályázati pénzből re kultiválják. A jelenlegi lerakó már megfelel a vonatkozó előírásoknak, s rendelkezik a szükséges engedélyekkel, de nem a városunk tulajdona, és jóval nagyobb a lerakás díja!
Az év végéig ismét meg kell versenyeztetni a szolgáltatókat, s a pályázati feltételek egyik legfontosabbika a szolgáltatás díja.
Köztudott, hogy a jelenlegi szolgáltató helyzeti előnnyel indul a megmérettetésen, de érdeklődéssel várjuk, hogy a pályázatot megnyerővel miképpen „nyeleti le” a döntéshozó a jövő év januárjától esedékes, nem csekély díjnövekedést generáló bér, üzemanyag, stb. valamint a vadonatúj lerakási adót.
A díjképzés tartalmi kellékeinek megbízhatóságát ez idáig nem firtatta, és kételyek nélkül elfogadta az árakat jóváhagyó önkormányzati testület, de most itt az idő, hogy bebizonyítsa, valóban a városlakók érdekeit szolgálja. A díjkalkuláció elemeinek alapos átvizsgálására, részletes elemzésére, esetleges elutasítására meg van a lehetősége. Csupán élni kell vele, s erre biztatja az érintetteket a „törvényhozó” is.
Az új presszió az országos hulladékgazdálkodási terv előre vitelét, a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének csökkentését hivatott szolgálni, mérsékelve a profitra éhes, többnyire multi szolgáltatók „étvágyát”.
Jó lenne, ha egyszer már nem az igénybevételére kényszerülő lakossággal viseltetnék a fejlesztések negatív ódiumát, s valóban az ország lakók és környezetük profitálna a nem csekély összegekbe kerülő fejlett hulladékgazdálkodásból.
A tendenciát érzékelve sajnos továbbra is szkepticizmussal tekintek a jövőbe, mert úgy látom, a kordé változatlanul a szamár előtt halad.
A jelen gazdasági helyzetben hathatós uniós és kormányzati támogatás nélkül sem a lakók, sem az önkormányzatok, de még a kis és középvállalkozások sem lehetnek fizetőképes vevői a szükséges, és elkerülhetetlen, de pillanatnyilag a „túlélési” feltételek végére sorolandó nyugati szintű köztisztasági szolgáltatásnak.
Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak orrára csúszott a sapkája, vagy lövése sincs a valós helyzetről.
