Nem hittem a szememnek, amikor az esti híradóban polgármesterünk mentegetődzésével szembesülhettem, miszerint utólag dátumozott lemondó nyilatkozattal próbálják megfosztani közgyűlési mandátumától.
A mai újság csak fokozta meglepődésemet, mert első oldalán ismételte, ill. erősítette meg az este elhangzottakat.
Mi ebben a meglepő? Nem az Atád TV, nem a Kapos TV, nem a Somogy TV, és még csak nem is a Somogyi Hírlap, hanem az országos Hír TV és Magyar Nemzet „karolta fel” a kimondottan belügynek tekinthető somogyi eseményt. Igaz, hogy a somogyi hír is hír, de valami bűzlik, ha nem is Dániában.
Múlt év októberében a választások előtt több mint két tucat megyei képviselő jelölt írt alá (szokás szerinti) biankó lemondó nyilatkozatot pártállástól függetlenül. Ki formanyomtatványt, ki saját kezűleg megírtat, de senkinek nem nyomtak revolvert sem a halántékához, sem a homlokához. Az „öreg rókák”, de még az újsütetű jelöltek is nagyon jól tudták mit miért (és „mennyiért”) írnak alá, keltezéssel, vagy a nélkül.
Ez alól a Nagyatádért Egyesület elnöke sem kivétel, még ha a "kasszánál" most rá is csodálkozik. Annó dacumál amikor renitens apparatcsikként szembe került és szakított nevelő klubjával (MSZMP-MSZP), a Somogyért fogadta be és juttatta „zászlaja alatt” több cikluson keresztül a polgármesteri székbe, valamint a megyei közgyűlésbe. Mentora nélkül ma is ott ülhetne a művelődési ház romjain, és elmélkedhetne a KISZ újraélesztésén (mint 1989-ben).
Polgármesterünk elismerte, hogy a lemondó nyilatkozatot aláírta, de most a politikai presszió áldozataként értetlenül áll a történtek előtt; „nem hitte, hogy valaha azt a papírt felhasználják ellene”. Mondja ezt egy ötödik ciklusát töltő, nemrég kilépett Somogyértes alelnök.
Mi történt, mi változott? A szél iránya, és legfőképp az erőssége. Hajózni pedig muszáj, s ha már a régi fregatt léket kapott, hát ideje volt új hajóra szegődni. Ha másodtiszt nem is lehet mindjárt, átmenetileg a matrózság is megfelel a túléléshez. Aki időt nyer, életet nyer, s ki tudja, mit hoz a jövő.
Az eszébe sem jut, hogy az új hajón nem lehetnek egyéni ambíciói, s a kapitányi poszt „örökre” foglalt.
A Mi Pistánkat nem elküldték a közgyűlésbe bejuttató szervezetből, hanem jól felfogott érdekeinek megfelelően, előre megfontolt szándékkal kilépett. Ezen tette léptette hatályba a korábban saját kezűleg megírt lemondó nyilatkozatot, ami ugyan jogilag fabatkát sem ér, de az általa keltett „műbalhé” alkalmas a felek maradék politikai presztízsének további erodálására. Kinek áll ez érdekében?
Feljelentés az ügyben még csak „szóban” történt, de ha a sértett írásban is megteszi, úgy nem történik más, mint hogy a közeljövőben nem csak tanúként, alperesként és vádlottként látogathatja a bíróságokat, hanem felperesként is. Ott viszont nem tagadhatja meg következmények nélkül a válaszokat, és nem csúsztathat kénye kedve szerint, mint a testületekben.
Befejezésül és figyelmeztetésül álljon itt George Bernard Shaw szentenciája;
„A hazug ember büntetése nem az ,hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek”.
