A vonatkozó jegyzeteimből és a médiából közismert a két évvel ezelőtti FIDESZ Alapszervezet feloszlatást követő igazságkereső történetünk, melynek végén egy-egy tockost és sallert kaptunk kielégítésül az elmarasztalt regnáló hatalomtól.
Az okirat hamisítástól sem mentes törvénytelen eljárást (szerintük eljárási hiba) követő oszlató döntés ellen bírósághoz fordultunk. A Fővárosi Bíróság javunkra hozott ítéletét az alperesi kormánypárt megfellebbezte, de a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyva az elsőfokú ítéletet, szintén a javunkra döntött. Másfél évi értelmetlen és költséges tortúra után, az erkölcsi győzelemmel a zsebünkben ott voltunk ahol a part szakadt. A bírósági döntést az alperes semmibe véve nem tett eleget kötelezettségének, hanem kivizsgálást és mea culpát mellőzve, de most már legalább a formára is figyelmet fordítva, megismételte korábbi vétkét.
A kiosztott saller és tockos sem tántorított el azonban bennünket az igazságszolgáltatásba vetett hitünktől, mert néhány hónappal később ismét bírósághoz fordulnunk a jogállamiság hitének jegyében.
A kommentezők bizonyára még emlékeznek rá, de az új „olvasóknak” jelzem, a 2011. november 17-i Ismét „Bárdos”, a szeptember 13-i Bárdos projekt „folyamatban”, a május 12-i Egy beruházás margójára, valamint a 2012. április 2-i A titkolózásnak vége… jegyzetemben már beszámoltam a közérdekű projekttel kapcsolatos fejleményekről.
Mint ahogy korábban jeleztem, a Bárdos iskola felújításával kapcsolatos beruházás, szerződés szerinti teljesítésével szemben kételyeink merültek fel. Mivel ismertük az előzményeket, s tudomásunkra jutottak az időközi (elhallgatott) módosítások, a kapcsolódó dokumentumok kiadásáért fordultunk a beruházó önkormányzat hivatalához. Bár közérdekű adatok kéréséről volt szó, a hivatal többszöri megkeresés ellenére vonakodott azokat részünkre kiszolgáltatni.
Ezért 2011. június 9-én a Kaposvári Nyomozó Ügyészséghez feljelentést tettünk közérdekű adatok kiadásának elmulasztása miatt, majd június 20-án keresetet nyújtottunk be a Kaposvári Városi Bírósághoz ugyanazon okból. A Kaposvári Nyomozó ügyészség az ügyet még júniusban áttette a Nagyatádi Ügyészséghez, aki az ügyet elfogultságra hivatkozva visszaadta. Ezt követően a Barcsi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya kapta a feladatot, de 2011. november 11-én a nyomozást megszüntette, s a nyomozás folytatására tett indítványunkat elutasította, amelynek jogszerűségét a polgári bíróság ítélete később ugyancsak megkérdőjelezett.
A Kaposvári Városi Bíróság két tárgyalást követően 2012. március 29-i ítéletével kötelezte az önkormányzatot a kért, és még ki nem adott dokumentumok átadására. Az önkormányzat ezt követően május 21-én fellebbezést nyújtott be a Kaposvári Törvényszék-hez az ítélet ellen. Felperesként június 13-án csatlakozó fellebbezésben kértük a törvényszéktől, mint másodfokú bíróságtól az ítélet helybenhagyását.
Nem kevés huzavonát követően felszállt a füst, s tegnap megkaptuk a Kaposvári Törvényszék szeptember 20-án hozott ítéletét, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Csak emlékeztetőül: „Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül adja ki egyetemlegesen a felperesnek a műszaki ellenőrnek a beruházó részére jelzett észrevételeit a részhatáridőkkel, részteljesítéssel, a befejezési határidővel, az elvégzett munkák mennyiségével, minőségével, a műszaki tartalomból való eltéréssel kapcsolatos megállapításait, jelzéseit, a kivitelezés megkezdésétől 2009. június 28. napjától a beruházás lezárásáig, 2011. február 15. napján a Nagyatádi Bárdos Lajos Általános Iskola és Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rekonstrukciójával összefüggésben”, ami lényegében a teljes építési napló másolatának a kiadását jelenti.
Érdeklődő kíváncsisággal várjuk a jelzett dokumentumokat, mert időközben kiderült, hogy a kivitelező húsz hónappal a beruházás átadás-átvétele és elszámolása után 200 millió forint (és járulékai?) pótlólagos igényt nyújtott be a beruházó felé a kötbérkövetelés ellenében. Ez annál is inkább érdekes, mert a projekt műszaki levezénylésére, ellenőrzésére cca. 10 millió forintot fizetett ki (?) a beruházó. E pótigényt vajon a műszaki lebonyolító-ellenőr miként minősítette, s vajon milyen szerepe, felelőssége volt/van ebben a tervezőnek, beruházónak? A tervező, műszaki ellenőr szereplői-e ennek a pernek, s ha nem, miért nem?
Nos, ezek a kérdések még nyitottak, amelyekre a válaszokat rajtunk kívül bizonyára a döntéshozók is érdeklődve várják.
A történtek után elgondolkodtató, hogy érdemes e éveken át pereskedni a KÖZ érdekében, időt, munkát, s jelentős anyagiakat áldozni arra, amire egyébként semmi szükség nem lett volna, ha a jegyző, a jogtanácsos, és a többségbe került „polgári” (?) testületi tagok betartanák a vonatkozó törvényeket, s nem asszisztálnának szervilis módon a polgármester kisded játékaihoz, törvénysértéseihez.
Felmerül a kérdés, hogy a jogsértő eljárás miatt felmerült többlet kiadásokért ki áll helyt, s milyen összegű kártérítésre kötelezik az adófizetők pénzét herdáló felelősöket?
Újabb rendőrségi vizsgálatnak nem lenne sok értelme, de ha az érintettek hozzáállása nem változik, talán egy levél elküldése az OLAF-hoz még beleférhet a költségekbe.