Hetek óta várom sokad magammal a Pirkadat aktuális számát, hogy talán hírt kapunk a szárnyait bontogató TDM-ről, a kedvező szerződési feltételekkel végrehajtott Atád2 kötvény zártkörű kibocsátásáról, a kialakult helyzethez igazodó költségmegtakarító új intézményi struktúráról, valamint az érdeklődésre számot tartható egyéb aktuális közügyekről, de a tájékoztató sajnos rendre elmarad.
Remélve, hogy néhány kérdésre még is csak választ kapok, végighallgattam a tegnapi testületi ülést, de várakozásomban csalatkoznom kellett.
Mint azt legutóbbi jegyzetemben jeleztem, érdeklődve vártam a terméketlen bizottsági ülés után, hogy a kialakult igen súlyos költségvetési állapotra tekintettel, a „döntéshozó” kormánypárti frakció előáll a farbával, és realizálható ésszerű javaslattal kerekedik felül a katasztrofális helyzeten.
Az előterjesztő által nem dramatizált, de világosan, közérthetően felvázolt finanszírozási gondokhoz, valamint az általa, és apparátusa által kitalált új elképzelésekhez, a felkérés ellenére egy kukkot sem tudott szólni (vezéreivel az élen) a „többség”, viszont az új intézményi struktúra tervezet pontjaira egy-két kivétellel, ezúttal fegyelmezetten összezárva nemmel szavazott. Ez még rendben is volna, de ahogy az előterjesztő „őszinteségi rohamában” elmondta, a költségcsökkentő lépések elodázhatatlanok, s nem elég a leszavazás, hathatós megoldások szükségeltetnek, de azonnal.
A polgármester érzékeltette az ellenkezőkkel, hogy tudja mi az ellenállásuk oka, de az ellenállók is tudják (ha nem is mondják), az előterjesztő hátsó szándékait, s ezért „tiltakoznak” elképzelései ellen. A konstruktív megoldási javaslatoknak se híre, se hamva, holott már nem hivatalos esti ülésekre is összejönnek, hogy a nyilvánosság kizárásával próbáljanak meg nem publikus kérdésekben közös nevezőre jutni.
A felvetett külsős önkormányzati átvilágítástól viszont mindannyian irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől. Igaz, hogy nem olcsó mulatság, és az elkészült tükröt sutba is lehet dobni, mint ahogy azt már korábban is megtették, de legalább kiderülne, hogy hol és milyen mértékű feladat és létszámleépítéssel lehetne mérsékelni a növekvő, s immáron kompenzálhatatlan, ill. elviselhetetlen költségvetési hiányt.  
Ez valószínű mindkét fél számára kellemetlen, mi több, kínos lenne, ezért inkább egyhangúan elvetik, mert most egyértelműen „takarékoskodni” kell.
Tudatta városatyánk a nagyérdemű választópolgárokkal, hogy az elmúlt esztendőben több mint kettőszázmillió forinttámogatást (220 milla) köszönhet a város a regnáló megyei elnöknek. Szerinte ekkora támogatást soha nem kapott a város, s várhatóan nem is fog a közeljövőben.
Azt persze nem tette hozzá, hogy a kikuncsorgott és Júdáspénzként kapott támogatást nem a két szép szeméért, hanem korábbi mentora „cserbenhagyásáért” valamint a „csókos” státusz fenntartásáért járta ki számára az elnök-szenátor.
 A memóriája is cserbenhagyta a „Mi Pistánkat”, mert elfeledkezett arról, hogy az elmúlt húsz esztendőben mi mindent biztosított számára az elhagyott egyesülete, ill. annak elnöke. Neki köszönheti regnálása alatt a pénzt, paripát, fegyvert, hisz kivetkőzött apparatcsikként, druszája nélkül nem lett volna alelnök, közgyűlési tag, bizottsági elnök, utazó nagykövet, stb.
Ha összeadná az egykori elnök-miniszterének elmúlt húszévi anyagi támogatását kiderülne, hogy a többszörösét kapta az elmúlt évinek, az egyebekről nem is szólva.
Üdítő színfoltja volt az ülésnek, a működtetésbe adott kórház legújabb (ki tudja hányadik?) ügyvezető igazgatója. A szimpatikus új menedzser láthatóan a felkészültebb, tapasztaltabb, és a városüzemeltetésben is járatos vezetők közül való, aki világosan, közérthetően, köntörfalazás nélkül adott tájékoztatást a testületnek valamint a TV nézőknek, a kórházzal kapcsolatos aktuális és közeljövőben várható fejleményekről.
Sajnálatos, hogy egy ilyen kiváló szakembernek, már csak az optimális kommunikáció lebonyolításának nem éppen hálás szerepe jut, az intézmény folytatódó leépülésének újabb, de még nem végső stádiumában. Lobbizó erejét nem ismerve is kívánom, járjon sikerrel, s elődeit követve, bázisára való visszatérésekor pozitív eredményeket hagyjon Nagyatádon.
A soros ülésen szembesülhettünk továbbá a változatlan prioritásokkal. A prímet továbbra is az interpellációnál (és egyebeknél) elsüthető „piti” ügyek viszik, de a változatosság kedvéért most kóbor rókák és kutyaszar (bocsi: Canis merga) helyett, a közterületi dohányzás, a városközpontot szennyező januári gyümölcshullás (narancs, vagy mi egyéb?), valamint a „demokratikus” járdaépítés került előtérbe, ill. lett sürgősen központi kérdés.
Feltehető, hogy ha az érintettek magvas gondolatokkal, javaslatokkal kompenzálták volna a leszavazott tervezetet, s kellőképpen elmélyültek volna a város pénzügyi helyzetének áttekintésében, akkor az irreális és nem aktuális kívánságlistát mellőzték volna. Erre a polgármester is (nagyon helyesen!) felhívta a figyelmüket.
Elhangzott továbbá az ülésen, hogy a dr. Barbalics - Bakos páros beperelte a várost, közérdekű adatok visszatartása miatt. Elmondta a polgármester, hogy a város kötbérigényének érvényesítése érdekében történik a „huza-vona”, de ismételten megfeledkezett, az ennek ellentmondó (január 4-i Társalgóban elhangzott) korábbi nyilatkozatáról, melyet 19-i (Nem akarásnak) jegyzetemben idéztem.
Summa summarum, a tegnapi grémium ismét eltékozolt egy hónapot, s nem hozott hathatós döntést (az újabb hitelen kívül!) az égető költségvetési hiány, valamint továbbra is növekedő adósságállomány mérséklésére.
A történtek után még nagyobb kíváncsisággal várom a fejleményeket, lesz e kompromisszum, vagy kiásásra kerül a csatabárd.
Ki mit tippel?
Várom az  elemző észrevételeket!