A rendszerváltás utáni tisztségviselők egyik meghívottakén, a múlt héten részt vettem a megyenapi megnyitó ünnepségen. Az 514. évforduló profi módon megszervezve, színvonalas keretet adott a kitüntetettek méltó megünnepléséhez, hiszen a házigazdák és a vendég előadók egyaránt kitettek magukért függetlenül attól, hogy a korábbi ciklusok tisztségviselői közül csak néhányan tették tiszteletüket.
A „gyásznap” ellenére nem temetni, de nem is dicsérni mentem, hiszen nem volt mit, mivel a megye megszűnt létezni. Vetítettek ugyan egy filmet az új-régi megyeházáról, de azon csak költöztetőket, és régi-új vezetőket láttam. Felbukkant egy-két bútorcipelő is a kanapékkal, de nyomát sem láttam a páncélszekrénynek, melyben a meghirdetett új feladatokhoz szükséges euró kötegek lapulhatnak.
A változatlan és az új feladathoz túlméretezett vezetői létszám sehogy sem passzol a folyamatban lévő racionalizálási programhoz, épp úgy, mint az elvárt konszolidációt helyettesítő konfrontáció, a gátlástalanság, a pökhendiség, arrogancia és inkompetencia, melyet az elmúlt hónapokban megtapasztalhattam.
Valószínű nem vagyok egyedül, amikor azt mondom; anno nem ilyen lovat reméltem.
Főispánok, régi-új megyeháza, járási hivatalok és szolgabírák, járásbíróságok, törvényszékek, kúria és kukúria, mind-mind déja vu érzését keltik bennem.
Talán még nem késő a módszer és irányváltás, mert ha a reformok továbbra is így folytatódnak, ismét bekövetkezhet a Latinka jóslat, amit nagyon nem szeretnék, miszerint; „Egy életem, egy halálom, a kaposi megyeházon lesz még vörös lobogó!”
Na, erre kontrázhatna az új megyeépítésnek nekilátó régi-új vezetés; „Holdvilággal hóttak járnak, Somogy ország még föltámad, lesz dáridó, nemulass!”  

A fenti vargabetű után térjünk most vissza Nagyatádra.
Polgármesterünk (járási szolgabíránk?) is jelen volt a leendő járási kollégáival, s ő is fültanúja volt a meghirdetett új rendnek. Az új Nemzeti Alaptörvény garantálja, hogy a jövőben nem lehet nyakló nélkül eladósítani az önkormányzatokat!
Persze ez már városunkra nem vonatkozik, hiszen polgármesterünk pontot tett a folyamatban volt ügy végére, és megpecsételte Nagyatád új rend béli sorsát. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, az új nagyatádi kötvénykibocsátás december 19-én megtörtént. Tekintettel arra, hogy a forgalomba hozatal zártkörűen történt, a szokásos tájékoztatási kötelezettség sem terheli a kötvényt kibocsátó önkormányzatot. A KELER értékpapír nyilvántartásban már az elmúlt évben felvételre került az új Atád2 kötvény, de érthetetlen módon még a régi kötvény is aktív a mai napon is. Kötvény kétszer? Valami nagyon nem stimmel. Természetesen az ügyletre áldást adó képviselők sem ismerik a részleteket, nem tudják, hogy mekkora terhet pakoltak az adófizetők vállára, s főként azt sem, hogy milyen értéken zálogosították el a nagyatádi ingatlanokat. Hát ez nem egy Pákozd-Sukorói dicsőség a fülkeforradalmárainknak, hanem csak szimplán Sukoró, a maga rejtelmeivel.
A kérdés, ha jogsértően is, de eldöntetett, viszont a vizsgálat nem zárult le, ezért aztán ne is felejtsük el. A Somogy Megyei Kormányhivatal „kompetencia, vagy más hiányában” nem foglalkozik az üggyel, viszont az illetékes pénzügyi felügyeleti szervek (PSZÁF, ÁSZ?) megalapozó vizsgálata több időt igényel. Bármi kiderülhet, de ha mégis jogsértő volt az ügylet, visszacsinálni már nem lehet.
Míg Lázár János az elmúlt hetekben Hódmezővásárhely polgármestereként az árfolyamveszteség megosztását kérte a banktól, addig Nagyatád a forgalmazónak inkább még fizetett is ügynöki hozzájárulás címén.
A történtek alapján a kockázat ellenére sem várható, hogy az új kötvényt is lejegyző bank ismételten megvizsgálja az önkormányzat pénzügyi helyzetét, kötvénykibocsátó képességét a vonatkozó önkormányzati törvény tükrében.

A csőd biztos orra előtt most sikerült becsapni a városkaput, de a”törökvész” nem hárult el, s a döntéshozók néma asszisztálásának (k)árát mi városlakók fogjuk megfizetni.

 A régi-új megyeházát az ünnepség alkalmával, társaival megáldó esperes figyelemre méltó útmutatást adott, melyet meg kell, hogy osszak polgártársaimmal;

„ …Charlie Chaplin hetvenedik születésnapján pohárköszöntőt kértek a színésztől, aki arra buzdította az ünneplőket, hogy ne féljenek a vitától, vállalják fel a konfliktusokat, s ha kell, háborúzzanak is. Szavait megrökönyödve hallgatták a barátok, a pályatársak, majd felocsúdván a döbbenetből, elcsendesedtek. A pohárköszöntő így folytatódott: Néha összeütköznek a csillagok is, ilyenkor születnek az új világok.
Az esperes szerint, ha új világot akarunk, akkor mindent vállalnunk kell. Arra kérte Istent, adja az áldást akkor is, ha vitatkozunk, s akkor is, ha vállaljuk a konfliktusokat.

Városunkban se vita, se konfliktus, se háború, csak lapítás, sunnyogás és méla bú.
Amíg a kampányban még harcosan ígérgető új messiások a történtek ellenére továbbra is hallgatnak, úgy Nagyatádon sohasem lesz új világ, melyre a rendszerváltoztatási kísérlet óta hiába várunk.