Hat évvel a távozása után e héten összegezte a Somogy TV. (amit átvett a Hír TV. Magyar Nemzet, Internet, stb.) a korábbi megyei közgyűlési elnök, pozíciója betöltése során felvett jutalmait, és szabadságmegváltásait.

Nem értem az apropót, mivel leváltása óta minden évben elhangzott ez irányú bőkezűsége, s az is köztudott, hogy „távozásakor” a jelenlegi vezetők terjesztették elő és hagyatták jóvá a közgyűléssel, az elnök, alelnökével egyetemben történő „búcsúajándékozását”.

A jóváhagyó testületben több mint egy évtizede foglalt helyet és sosem tiltakozott mentora kiemelt „premizálása” ellen a Somogyért-es alelnök, városunk polgármestere sem.

A nem gomb megnyomása helyett inkább az egyszemélyes párt bázisán (Nagyatádon!) is meghonosította az akkoriban elterjedő gyakorlatot, s alkalmi „előterjesztői” közreműködésével magának is rendre megszavaztatott alkalmanként 2-3 millió forint jutalmat. Mivel az elmúlt évek során az igen nagyfokú leterheltsége, ill. elfoglaltsága miatt nem állt módjában kivenni a neki járó nem csekély éves szabadságát, ezért szabadságmegváltás címén is felvett jó néhány milliót, mert a két alpolgármester nem volt elegendő (vagy alkalmas?) a helyettesítésére.

A 2001-még megjelent Nagyatádi Hírlap augusztus 3-i számában ugyan hangot adtam ez irányú kritikai észrevételeimnek, és konstruktív javaslatomnak, de egy ma is „aktív” akkori képviselő az augusztus 17-i számban a város működőképességének megőrzésével indokolva „legalizálta” az egyébként ki nem érdemelt anyagi elismerést. Bár az „önjutalmazás” és szabadságmegváltás a helytelenítésemet követő évtizedben is folytatódott, a mai helyzetben (az időközben felhalmozott közel négymilliárdos kötelezettség állomány ismeretében) már biztosan másképp vélekedne (ha netán ismét szóba kerülne) az akkoriban még „lojális” képviselő.

Megtarthatja függetlenként is közgyűlési mandátumát a Somogyért-ből kilépett képviselő, Nagyatád polgármestere, tette közhírré a Somogyi Hírlap.

Miért is ne tarthatná meg, amikor biankó lemondó nyilatkozata, az aláírás pillanatának szólt. Egy percig sem gondolta, hogy valaha is felhasználásra kerülhet, főleg nem egy pár hónappal korábban még frakcióvezetőként regnáló „öreg” Somogyért-es esetében. Az aláírást megelőzően még konstruktív ellenzékiként, mentora közgyűlési alelnökké választásáért kardoskodott, s ezért okkal remélte (vagy inkább elvárta) az újabb befutó listás helyet.

Megkapta, de közben megváltozott a szél iránya és erőssége. Hajóznia viszont továbbra is muszáj, ezért is a nem törvénytelen (csupán etikátlan) a „maradása”.

Az, hogy a Somogyért-es szavazók nem a független Ormai Istvánra adták közgyűlési helyet biztosító voksaikat, kit érdekel?

Az önkormányzat által 2007-ben kibocsátott kötvény kiváltására készül e hónap 27-i ülésén a képviselő-testület, olvasható a város hivatalos honlapján.

Az utolsó Somogyért Hírlevél frakcióvezetői (OI.) tájékoztatója szerint a frakció a megyei vezetéstől eltérő álláspontot képviselt a kötvénykibocsátást illetően. Kifogásolták annak mértékét és felhasználásának módját (pályázati támogatás nélküli fejlesztésre, ill. működésre való igénybevételt).

Úgy ítélték, hogy már a kamatterhek is meghaladják az önkormányzat pénzügyi lehetőségeit.

Ezzel egy időben viszont nem tartotta „túlzottnak” az általa vezetett önkormányzat átgondolatlan hitelfelvételét, ami a felvétel időpontjában is meghaladta anyagi erejét,  nem beszélve a hitel nagy részének működésre történő felhasználásáról.

A kettő év türelmi idő lejárta után bebizonyosodott, hogy Nagyatád nem képes a törlesztésre.

A csőd elkerülése céljából az önkormányzatunk a korábban kibocsátott kötvény kiváltására készül. Az előterjesztés szerint 2007-ben kibocsátott 900 millió forint értékű kötvénnyel azonos névértékű kötvény kerül kibocsátásra 25 éves futamidővel (a jelenlegi 15 éves), háromévi törlesztési türelmi idővel. Aki időt nyer, életet nyer. A jelenlegi helyzetben a csőd biztos kérésén kívül nincsen más lehetőség. A megyék „privatizálását” követően várhatóan sor kerül a felelőtlen önkormányzatok részbeni „konszolidálására” is. Természetesen, mint mindennek, úgy ennek is ára van, amit az önkormányzatoknak is meg kell majd fizetnie. A vagyonvesztés jóval nagyobb lesz, mint a fennálló, ill. addig keletkező újabb adósságállomány, de ki figyel oda. Az időközben „lelépő” felelős vezetők biztosan nem.

A maradéktartozás befizetése a következő huszonöt évben a három év múlva szolgálatba álló új vezetők és testületeik gondja lesz, s nem a teher előidézőié.

A jelenlegi testületnek nincsen mozgástere. Egyet tehet, hogy megszavazza a csődhelyzetért nagyban felelős előterjesztő javaslatát.