/„Az emberi beavatkozás miatt elpusztult természeti környezet, különösen a növényzet tudatos helyreállítása, talajjavítással, ültetéssel, stb.”/
Hiánypótló profi tájékoztató kiadvány esett ki a hét végén postaládámból, s csak remélni tudom, hogy sok-sok polgártársam olvashatta a gesztor önkormányzat vezetőjének köszöntőjét.
A városunkat is érintő projekt bemutatója, amint az az információs füzetből is kiderül, kissé megkésve érkezett az érintett olvasókhoz. Akik figyelemmel kisérték a korábbi ciklusok testületi üléseit, azok már elcsíphettek némi információt, mivel nyolcadik éve van folyamatban a társulás rendszeralakító áldásos tevékenysége, de településünk lakói, a döntéshozó városatyákkal egyetemben a felvázolt pozitív hozadékokból ez idáig vajmi keveset észlelhettek.
Köztudott, hogy éves hozzájárulást fizet a település, valamint időközben bezárt a város tulajdonát képező lerakó, s öt helyett ötven kilométerre szállítják a város és vonzáskörzete hulladékát a működő, de idegen tulajdonú (s ezért jóval költségesebb) működési engedéllyel rendelkező lerakóra.
Az eredeti induló tervben feltüntetett, de később „eltűnt” nagyatádi átrakó végül is a jelenlegi szolgáltató jóvoltából és költségére elkészült, s előbb utóbb a hulladékudvar is megszületik az ott lakók örömére.
A természetesen megnövekedett, és hamarosan ismét növekvő szolgáltatási díjat mindenki a saját bőrén érzi, s a hulladékgazdálkodás frontján tapasztalható anomáliák miatt ez évben még újabb problémákkal, ill. tortúrákkal szembesülhetnek a kényszerhelyzetnek kitett városlakók, az egyéb várható terheket nem is említve.
A szükséges és elodázhatatlan, de előkészítetlen, megfontolatlan és elfuserált oktatási, valamint egészségügyi reform után (vagy egy időben?) újabb méregpohár vár a gyanútlan adófizető polgárokra.
A hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiájának megvalósítása terén is megjelent az időzavar miatti lépéskényszer, melynek során a kordé elkerüli a szamarat, s ennek minden ódiumát a lakókkal fogják megfizettetni.
A korábbi években sok száz települési önkormányzat kapott átmeneti haladékot, a vonatkozó új előírásoknak meg nem felelő hulladéklerakójának további üzemeltetésére, de aztán a türelem hirtelen elfogyott.
A fejlesztési stratégiának megfelelően a végső határidők lejárta előtt azonnal be kellett zárni a korszerűtlen lerakókat mondván, hogy most lehet 100%-os (???) támogatáshoz jutni a rekultivációk végrehajtásához.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a megyeszékhely területén (nem attól X-Y kilométerre!) lévő régi lerakó 1995-ben került bezárásra, de a rekultiváció az óta is várat magára.
A válságtól függetlenül sem az önkormányzatok, sem a lakók nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy megfizethessék az uniós szintű hulladékkezelési szolgáltatást, mert az országos fejlesztési stratégiának nem része az uniós szintű bérek, és önkormányzati kötelezettségekhez rendelt normatívák biztosítása.
Csak lehetséges, hogy a hulladékképződés növekedési üteme nulla, de sajnos a szolgáltatás fedezetéül szolgáló anyagiak növekedése évről-évre garantáltan az. A prioritásokkal vannak gondok, nem a környezetvédelmi törekvésekkel.
Úgy kellene minden euró környezetvédelmi támogatás, mint a falat kenyér, de nem azért, hogy szűk érdekcsoportok szemérmetlenül tollasodjanak, az elszegényedett lakosság kontójára. Talán előbb teljesíteni kellene a környezetvédelem, ill. hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégia fontosabb elemeit, biztosítani a további fejlesztés lehetőségeit, s csak azután szorgalmazni a milliárdokat elnyelő rekultivációkat, hivatkozva a vízbázisok védelmére, ami szintén megér egy külön misét.
