Iskolát avattak a város nagy napján, adta hírül nemrég a Somogyi Hírlap.
Mi sem természetesebb annál, hogy a település minden lakója együtt örült a közel 1,2 milliárd forintos beruházással újjáépített iskolának.
Éppen ezért ünneprontás lett volna részünkről a nagy napon ürömöt önteni az örömbe, de túl a lelkesedésen, a gratulációkon és az elismeréseken, itt az ideje a zárszámadásnak és a korábbi helytelen gyakorlatnak véget vető „változásnak”.
Néhány hónappal ezelőtt a helyhatósági választáson új korszak kezdetét hirdették a jelöltek, s többször is leszögezték, hogy Nagyatádon is eljött a változás ideje.
Az önkormányzati munka demokratikus működésének kiszélesítése, a döntések előkészítésébe a város civil szervezeteinek, egyesületeinek fokozottabb bevonását is zászlaikra tűzték, de a realizálásban némi hiátust érzékelek. Ahogy az akkori polgármester jelölt, úgy magam is megdöbbentő lépéseket észleltem az akkori és jelenlegi polgármester részéről, ami akkor is és ma is komoly aggodalomra adott, illetve ad okot. Egy felszólítás is elhangzott miszerint; „Megbízatása közeli lejártáig ne okozzon több kárt a nagyatádiaknak”.
Nos, ami a közeli lejártát illeti, vannak kétségeim, de azért az „önjáró” gyakorlatának ideje lenne már véget vetni. De miről is van szó?
A dicséretes beruházás végrehajtása során lehet, hogy a civil szervezeteket és egyesületeket bevonta terveibe a polgármester és egyeztetett is velük, de a döntési kompetenciával rendelkező képviselő testületet rendre kihagyta a döntéseiből. Az időközben aktuálissá vált helyhatósági választást „kihasználva” sem a régi, sem az új testületet nem vonta be „jó szándékú” törekvéseibe.
Magyarul, a „Bárdos projekt” szerződését több alkalommal a testület megkérdezése és jóváhagyása nélkül módosította, mégpedig minden esetben a kivitelező „előnyére”.
Mielőtt részleteiben taglalnánk az ügyet, és elhamarkodott véleményt alkotnánk, a történések ismeretének birtokában is úgy ítéljük, hogy néhány „pontosító” kérdés azért szükségeltetik, mielőtt tiszta vizet öntenénk a pohárba.
A felmerülő kérdéseket megfogalmaztuk.
Elöljáróban ennyi. A válaszokat megvárjuk, és megérkezése után természetesen kifejtjük, közreadjuk véleményünket is, mert;
„Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgatásához”.
