Az elmúlt hetekben nem csak a kívülállókat, de a szervezet tagjait is (régieket és újakat egyaránt) élénken foglalkoztatta a gondolat, hogyan tovább? A FIDESZ kontra FIDESZ ügyben egy hónapja döntött az ítélőtábla, de érdemileg nem történt semmi. A régi elnök a döntés napján megtette kezdeményezését, mind a korábbi döntéshozók, mind az illegitim alapszervezet vezetése felé. A hosszú csend során a háttérben az „újsütetű” alapszervezet tagjaiban is felmerült aggályoskodó kérdés. A jogerős bírósági ítélet alapján most mi lesz velünk?
Az egykori rebellisek, akik szerint nem volt „megfelelő” (számukra!) a korábbi alapszervezet összetétele, vezetése, tevékenysége, megnyugtatták az aggályoskodókat; „a Karvalics elintézi”.
Mint utólag kiderült, a választókerületi elnök, aki mint köztudott, időközben körzetünk országgyűlési képviselője lett, a FIDESZ megyei elnöke sugallatára (vagy inkább javaslatára?), az írásos ítélet kézhezvétele előtt, rövidre akarta zárni az ügyet. Az illegitimmé vált szervezet tagjait összehívva, korábbi baklövését tetézve, ismét „oszlatást” tervezett. Az is közismert tény, hogy a szabálytalanságokat elkövető megyei elnök időközben a megyei kormányhivatal vezetőjeként főispán lett. Pedigréjét nem ismerve, nemesi származását, és lokálpatriotizmusát nem kérdőjelezem meg, de ami jogkövető magatartását illeti, hát vannak fenntartásaim.
Bűnbocsánatot reverenda híján nem adhatok számukra, de miután ma is egy hajóban evezünk, elvárható lenne, hogy a hajókormányt jó irányba fordítsák. Az eddigiek szerint úgy érzékelem, nem mérték fel kellőképpen tetteik súlyát. Magatartásuk a miniszter Eötvös József szavait juttatják eszembe?
„Semmi sem fejleszti ki gyöngeségeinket inkább, mint ha hatalomhoz jutunk”.