Lomtalanítás közben az idő múlását is jelző, sárguló alkalmi kiadvány hullott ki a selejtezésre váró, múzeumi értékkel bíró választási dokumentumok közül. A keltezés 1989. augusztusi, és a fejlécen MSZMP választási tájékoztató felirat díszeleg. Kiadva ezer példányban. Vajon kik kapták és olvasták, és mi valósult meg az akkori elképzelésekből?
Kongresszusra készülve, küldöttjelöltjeit interjúvolta az MSZMP Nagyatádi Városi Bizottsága, és az akkor még ifjú titánok a rendszerváltozás előszelétől nem zavartatva, bizakodva tekintettek a jövőbe. Derűlátók voltak s szentül hitték, hogy pártjuk a szakadék szélére sodródva is megreformálható, megmenthető. Amint azt az azóta eltelt két évtized is bizonyítja, ha a reform nem is, de a cégtábla újrafestésével, az átmentés sikerült. A korábbi és megelégelt ámokfutás, némi csekély pihenés és erőgyűjtés után folytatódott, egészen napjainkig. Amit a bográcsban főztek az elmúlt időszakban, nem mindenkinek ízlett, de mindannyian ettük, s esszük odakozmált maradékát ma is.
Miről szóltak volna szívesen a kongresszuson a jelölt jelöltek? Idézzünk egy kis csokorra valót;
„Az MSZMP gyökeres átalakítása, hogy korszerű politikai pártként vehessen részt a hatalom gyakorlásában. Ehhez a reális reformok visszafordíthatatlan győzelme szükséges”.
„Az MSZMP múltjának és történelmi szerepének tisztázása, lezárása”.
„Az MSZMP politikájának érvényesítésére elsősorban a lakóhelyen lesz lehetőségünk. Ezért létszükséglet, hogy pártunk szervezett formában legyen jelen a lakóterületen”.
„A múlt hibáinak reális feltárása. Az MSZMP soraiból a szélsőséges elemek kiszűrése. Az „új időknek” megfelelő politikai-agitációs munka kialakítása. Reformpárt”.
„Az MSZMP tisztázza az elmúlt 40 évet minden oldalról. Fontos a kialakulóban lévő reformok tűzön-vízen való keresztülvitele.”
„Mint gyakorló párttitkár az alapszervezetekben folyó politikai munka hiányosságairól, feladatairól szólnék. Szükségesnek tartom a lakóterületi pártalapszervezetek létrehozását, mivel a jövőben a politikai munka színtere a lakóterület lesz”.
Hát múltidézőnek talán ennyi elegendő. A „jelöltek” itt élnek köztünk ma is, s kissé megfáradva, de törve nem, álcazászló alatt hirdetik az igét. Többségük ma is hiszi és szentül meg vannak győződve arról, hogy anno helyes útra léptek, s ma is jó irányba haladnak. A jelölteket, és mai helyzetüket ismerve, cáfolatom helytelen lenne, ezért eltekintek tőle.
Most ismét új szelek fújnak a városháza felett. Bekövetkezik a várva várt változás, vagy marad a folytatás, és az "így tovább Nagyatád"? A választ hamarosan megkapjuk, s csak reménykedhetünk benne, hogy kedvező lesz.
