Kedves Bakos Ur!

Mit is lehetne a cikkhez kommentként hozzátenni,az önmagáért beszél!Talán ezért nincs reagálás.
De egy monda ide kivánkozik,mégpedig a római korból:
"Roma locuta,causa finita"-a felsőbbség döntött,további apellációnak nincs helye.
Hát itt tartunk,kérdés van-e még ennél is lejjebb,további pofonokat kap-e az un.jogállam,ami csak romokban létezik Magyarországon.
Javaslom,hogy a megyei közgyülési elnökök Azori -szigeteki közpénzből finanszirozott kiruccanásáról értekezzen,talán többen is rácuppannak,ez érdedekesebb lehet,mint a száraz jogi okfejtések-nemkülönben pedig valamennyiünk zsebére ment e kiváló csapat kéjutazása.

@vörösposztó:

Félnek az emberek, beszélni, mutatkozni, véleményt alkotni, ezért nincs reagálás!

A cikk vonatkozásában egyet értünk, "SE JOG, SE MÉLTÓSÁG!" pusztán a cinikus, lekezelő, megalázó kapcsolat, ha egyáltalán eljut valaki odáig!

A reakció ellensúlyát az egyszerű ember fejében egy találó közmondás helyettesíti,
"HALLGATÁS BELE EGYEZÉS"!

Ennek megfelelően az olvasók figyelmébe ajánlom orbán kiosztását a you-tube-n, melynek pontos lájkját közölni fogom.
A lényege az volt, hogy Barosso Úr, és a Francia Douge képviselők, előző elnök, alaposan kiosztották, és nem minden napi jelzőt akasztottak a nyakába...

@gamesz:
Daniel Cohn-Bendit kioszt pár sallert Orbán Viktornak az EU Parlamentben 2011.07.05 FRA ENG HU
www.youtube.com/watch?v=FgScDXYoQLE&feature=share

www.youtube.com/watch?v=RFTOsH_UhJw&feature=related

www.youtube.com/watch?v=RVZnG3e_bB8&feature=related

www.youtube.com/watch?v=m8ukgm4zQlY&feature=related

Tisztelt Olvasók!

Kérem, engedjék meg, hogy most egy nyílt levelet mellékeljek, amelyet dr. Szegedi László barátként Orbán Viktorhoz címzett. A bloghoz annyiban kapcsolódik, hogy tartalmilag visszacseng Orbán Viktor szállóigéje "ne a szavai, hanem a tettei alapján ítéljünk"!.

A nyílt levél hossza senkit se tántorítson el annak végigolvasásától, higgyék el megéri.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Kedves Viktor!

Rég beszélgettünk.
Régen beszélgettünk. Volt egy álmunk egy élhetőbb kollégiumról, egy nagyobb tudást adó egyetemről, egy szabadabb országról. Sokszor és sokat vitatkoztunk,érveltünk, próbáltuk meggyőzni a másikat a saját gondolataink helyességéről, s ismertük el gyakran a másik álláspontját. Szántunk rá időt. Tudtuk és vallottuk, a demokrácia időigényes dolog. Mi, 64-en, hacsak egy kollégium keretein belül is, gyakoroltuk a demokráciát. Volt, hogy konszenzussal döntöttünk, volt, hogy szavaztunk, volt, hogy 2/3-al győzött az egyik álláspont, de konszenzusoktól, szavazati arányoktól és korábbi álláspontoktól függetlenül együtt buliztunk, együtt kergettük a labdát a kolesz focipályáján. Tiszteltük a másikat. Vitáktól és véleménykülönbségektől és szimpátiától függetlenül tudtuk, a kolesz mindannyiunk otthona, nem létezik másik „otthon” egyikünk számára sem.
Mindezeket csak azért idézem fel, mert bár több, mint 25 év telt el azóta, az őszi ülésszak első napján felidézted ezt az időszakot. Szívből örülök neki, hogy még nem felejtetted el ezeket az eszméket. Ugyanakkor azt is mondtad, hogy ne a szavaid, hanem a tetteid alapján ítéljünk meg. Mit is mondhatnék, a tetteid igencsak távol állnak ezektől az elvektől. Ennek fényében pedig hamisan csengtek szavaid, amikor a munka becsületéről, a tisztességen dolgozók lehetőségeiről szóltál, nem is beszélve a kéz kezet mos időszak lezárásáról. Nem tudom mi volt a célod a beszéddel, de sikeresen keltetted egy olyan politikus látszatát, akinek vagy fogalma nincs arról, mi zajlik ebben az országban, vagy cinikusan lenézi saját polgárait. Ezzel együtt inkább arra voksolnék, hogy az eltelt években ugyanolyan politikussá váltál, mint a többiek. Kár, mert a képességeid alapján lehettél volna az, ami Gyurcsány Ferenc csak szeretett volna lenni: államférfi. A nagy álom neki sem sikerült, s lássuk be, neked sem. Amíg azonban nála inkább a képességekkel volt baj, nálad sokkal inkább valami mással. Valahogy nem sikerült túllépned az „ostromlott erőd” gondolkodáson, megmaradt az, amit Kéri Laci a szakkoli megalapításakor bolsevik mentalitásnak nevezett. Ugyanaz a történet játszódott le most is, mint akkor: hangzatos nyilatkozatok, kardcsörtetés, majd mi megmutatjuk, mi sokkal jobban tudjuk és sokkal jobban fogjuk csinálni. Most pedig NER, NENYI, új alkotmány, unortodox gazdaságpolitika... és hajmeresztő személyi kinevezések. Kinevezed belügyminiszternek azt az embert, aki egyetértett a 2006. októberi rendőri fellépéssel, köztársasági elnökké teszel egy olyan figurát, akit valamennyien -Te is – mélyen megvetettünk a szakkoliban.
Azt mondtad, munkára épülő társadalmat szeretnél építeni, de a főváros közlekedési rendszerének feje egy olyan ember, akinél még a legfiatalabb metrókocsik is idősebbek, operatív vezetői tapasztalata pedig nagyjából zéró. Hol is tart ma a BKV? Állami vállalatok vezetői pozícióiban jelentek meg olyan figurák, akiknek köze nem volt ahhoz a szakmához, s ha esetleg még vállalhatatlanokká váltak, maradtak valami átcímkézett pozícióban. Miért kell szakmailag alkalmatlan, kétes előéletű embereket tanácsadóként alkalmazni pl. a MÁV-nál? Barátja egy bankárnak, aki a tervezett közösségi közlekedési holding vezetője lesz? Vállalhatatlan figurák helyett szivesebben látnánk valamiféle koncepciót tőle, hiszen az – mint azt egy nyilatkozatodban kritikaként mondtad – nincs. Nem kellene elgondolkodni, ha egy évi kormányzás után azt kell mondanod, hogy „a kollegáid még nem tudtak semmilyen használható koncepciót bemutatni”. Ha munka alapú társadalmat építünk, akkor ők már mind repültek, nem? Miért kérem ezeket számon rajtad? Egyszerű oka van: akárhogy is forgatom a közöttünk létrejött szerződést – mert azt mondtad, hogy szerződés jött létre közted (a miniszterelnök) és köztem (az állampolgár) között – sehol nem találom, még az apróbetűs részekben sem, hogy én, a választópolgár valaha is hozzájárultam volna ahhoz, hogy pályázat és szakmai hozzáértés nélkül bárki is a köz pénzéből fizetve legyen. Miben különbözik ez a korábban és jelenleg is, nap, mint nap oly sokszor és joggal kifogásolt fiktív megbízási, tanácsadói szerződésektől, ál-foglalkoztatásoktól?

Ettől persze még elcsikorogna az államgépezet, van nem európai élet is, de van itt apró probléma. Ezt pedig utolsó esélynek hívják. Kövér Laci lényegében helyesen mutatott rá arra, hogy a jelenlegi Fidesz kormány Magyarország utolsó esélye, hogy felzárkózzon Európa boldogabbik feléhez. A Sors kegyes volt hozzád. Szokatlan mértékű hatalmat kaptál tőle, bár semmit nem tettél érte. Mert valljuk be, szó nincs itt „történelmi győzelemről”, jókor voltál jó helyen és számottevő versenytársak nélkül. A lehetőség tehát adott, s mint azt az előbb már idéztem, ez az utolsó esély. Persze nem a Fidesz, hanem az időszak. 2010-2014. Ha más pártok nyertek volna, akkor most ők lennének az utolsó esély, de ti nyertetek, s ennek felelősségét a miniszterelnöki beiktatásodkor el is mondtad. Csak azok a fránya szavaid, hogy a tetteidet nézzük...
Nem mondom, hogy az eltelt egy év úgy rossz, ahogy van. Vannak kifejezetten jó lépések, pl. az egykulcsos adó, a nyugdíjpénzek visszaterelése a költségvetésbe (most sokan biztos követ keresnek, hogy hozzám vágják). De, mint a legtöbb ilyen lépés ezek is felemásra sikeredtek. Az egykulcsos adó a költségvetés bevételének drasztikusan csökkentésén túl semmire nem jó, ha nem párosul vagyonadóval. Ez a lépés elmaradt, pedig az adózás elől eltitkolt jövedelmek megadóztatására szinte az egyetlen hatékony eszköz lenne. Jelenleg gyakorlatilag adókedvezményt adtatok annak a rétegnek, amely réteg az adóelkerülésben is vezető szerepet játszik. A magánnyugdíjak visszaterelése pedig csak akkor értelmes, ha egyrészt bevezetésre kerül az egyéni számlát a teljes rendszerben, másrészt koncepcionális nyugdíjreform követi. Ez teljes egészében elmaradt, ma más a szavak szintjén sincs szó róla. Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy amennyiben a „rosszul gazdálkodó” magánpénztárak reálhozamot fizettek a tagoknak, akkor én (és még pár százezren) miért is nem kapok reálhozamot a „jól gazdálkodó” államtól? Az én nyugdíjjárulékom kevesebbet, még egy elkülönített névre szóló számlát sem ér? Persze nehéz hitelesen képviselni az egész visszaterelési folyamatot, ha az egész azzal a lázári felvetéssel indul, hogy „az MSZP 1997-ben olyan rendszert fogadott el, …” Igen, az elfogadott rendszer közel 3000 milliárdos lyukat ütött a költségvetésen, de talán ha az 1998-2002 közötti kormány miniszterelnöke, gazdasági és pénzügyminisztere teszi a dolgát és odafigyel, megakadályozhatta volna mindezt.
S itt jutottunk el a jelen helyzethez: jól-rosszul felismert problémák, hevenyészve összedobott megoldások és a feladatra legtöbbször alkalmatlan személyek. Elképesztő a szakmaiság szinte teljes hiánya a kormányzás eltelt egy évéből. Pl. az önkormányzatok eladósodottságát felismerni nem nagy kunszt, nagyjából az emberek 100 %-a látja, érzi. A megoldás megtalálása lenne a feladat, de a választott megoldás (kormánybiztosok, feladatok államosítása, centralizálás, s ehhez logikusan kapcsolódó további forrásmegvonás) nem a helyes út. Ez csak azt jelzi, hogy számodra már nemcsak az önállóság, hanem annak látszata sem fontos. Ne érts félre, nem csak én látom így. Szavazóid, szimpatizánsaid, sőt gyakran aktivistáid és pártod tagjai panaszkodnak nekem, hogy mennyire nem így kellene csinálni. Egy aktivistád panaszkodott az év elején, hogy nagyívben el lettek felejtve, gyakorlatilag mindenki bevonult a közigazgatásba és állami cégekhez, megszűnt a pártélet. Nem vagyok a pártod tagja, így közvetlenül nem érint, de ez is az egyik lehetséges oka annak, hogy a mindennapi élettől teljesen elszakadtatok. Tudod, Viktor, a segélyből élők nem a Bermudákra járnak a segélyből és nem lustaságból, vagy a gigantikus pénzek miatt nem mennek dolgozni, hanem azért mert nincs munka! Attól, hogy felajánlod a magyar munkaerőt, mert az képzett, szorgalmas és olcsó, még nem lesz munkahely. A közmunkaprogram meg egyenesen nevetséges. Attól mert több tízezer rabszolgát dolgoztatnál éhbérért, még nem leszel államférfi, csak egy modern kori fáraó. Az egyik legsarkosabb véleményt az stabil szavazód így fogalmazta meg: „Én nem tudom, mit csinál ez a Viktor. Amikor először volt kormányon mindent jól csinált most meg csak hülyeségeket csinál és mindent elront”. Mit mondhatnék erre? Pártod tagjainak azt, hogy ne nekem mondják.
Ami pedig az egyéb megoldási javaslatokat, eltérő gazdaságpolitikát, más jövőképet illeti, nem igaz, hogy csak ti rendelkeztek vele. Ezzel persze nem azt állítom, hogy pl. az MSZP bármiféle előremutató elképzeléssel rendelkezne. Amúgy is visszatetsző, hogy az országot úgy ott hagyták, mint eb a Szaharát, s most ujjal mutogatnak a másikra (meg persze a sajtó kezükben levő része is mantrázza az „okosságokat”). Tény, hogy van néhány jó elképzelésük, de állampolgárként valahogy jobban tudnék örülni, ha 8 évi kormányzásuk alatt csinálták volna meg, mindazt, amit javasolnak, s nem tegnap délután fél ötkor jut eszükbe a tutifrankó.
A matolcsyzmus halott, kb. tavaly szeptember óta. Az egykulcsos adó hatása a 300.000,- Ft alatti jövedelmekre előre látható és kiszámítható volt, pusztán azért mert az MSZP üvöltött a leghangosabban, még oda kellett volna figyelni. Az, hogy az ellenzéki pártok nem tudnak normális alternatívát felmutatni, nem csökkenti a felelősségedet a kialakult helyzetért. Tényleg csak néhány közgazdasági alapművet kellene elolvasni, hogy megértsd. Jogászként persze viszolyog az ember a közgazdaságtantól, de politikusként nem teheti (nem tehetné meg), hogy ne legyen legalább valami alapszintű ismerete. Mondjuk legyen tisztába néhány számmal.
~ 135000. Ennyi adózó jövedelme haladja meg a havi 400.000 bruttót. Ez az összes adózó alig 3 %-a. nagyjából nekik született az összes eddigi adómódosítás. Ennyi ember viszont biztosan nem indít be pótlólagos fogyasztást és ezzel gazdasági fellendülést, sőt egyes adókedvezményeket még ők sem tudtak teljes egészében igénybe venni.
~ 415000. A más beruházásokhoz nyújtott kedvezményeket figyelembe véve kb. ennyi új munkahelyet lehet teremteni 500 milliárd Ft-al, ha azt nem MOL részvények vásárlására fordítja valaki. Ezért volt alapvetően hibás a részvényvásárlás (s nem az árfolyamváltozás (tegyük hozzá forint árfolyam) változás miatt). Mennyi új munkahely jött létre ebből a pénzből, talán kettő (egy-egy igazgató tanácsi és felügyelőbizottsági hely)?
3000.000.000.000. Háromezer milliárd forint. A fentebb említett összeget részvényvásárlás helyett önrészként felhasználva uniós fejlesztéseknél kb. ekkora uniós támogatási összeget lehetne gazdaságfejlesztésre használni. A példa kedvéért, ekkora összeg elég lenne az ország teljes vasúti hálózatának korszerűsítésére.
A matolcsyzmus persze ez év szeptemberében is újra bukott, de ezúttal vele buktál te is. 5 (öt!) hét alatt kiderült, hogy a program tarthatatlan, amit megpróbáltatok elfedni „az euroválság újabb hulláma” fordulattal. Sírnivaló védekezés! Csak nem azt gondoltátok augusztusban, hogy Európa (és a világ) túl van rajta? Arra gondolni sem merek, hogy a „jobbkezed” nem képes 35 napnál előrébb látni. Ennél is elképesztőbb volt beszéded azon részlete, amely a gazdaságfejlesztési programot vette védelmébe. Döbbenetes volt hallgatni érvelésed, hogy Matolcsy György programja „egyszer már működött, működnie kell most is”. Igen, Viktor, működött, de teljesen más világgazdasági és magyar belső feltételek mellett. A világ túl volt az orosz válságon a dotkom lufi még nem durrant és itthon relatív stabil pénzügyi alapot teremtett a Bokros-csomag. 2010-ben ma egyetlen feltétel sem állt fenn! Nem kisebbítve a Bajnai-kormány erőfeszítéseit, de hol volt az a stabilitás 1998-hoz képest? Beszédedet hallgatva a lengyel tábornoki kar jutott eszembe, akik makacsul ragaszkodtak a korábban az orosz sztyeppéken bevált könnyűlovasság mellett, de 1939-ben tankok ellen kellett harcolni. Mantra szerűen ismételgetted, hogy működnie kell, működni fog. Úgy tűnik követőidnek immár csak ez maradt, hinni a csodában. Hit, illúziók nélkül -idézhetném Károlyi Mihály jelmondatát.
Attól, hogy az államférfivá lenni gyurcsányi álma neked sem jött össze, még nem kell elkeseredni. Jó politikus még lehet belőled, bár lassan talán azt kellene írnom: újra lehet belőled. Mert valahol már ezt az imázst is elvesztetted. Tagadhatatlanul fájdalmas látni, hogyan jutottál el a modernkori magyar történelem egyik legfelemelőbb és legszívszorítóbb beszédétől Nagy Imre temetésén az IMF-hez történő halk visszasompolygásig. Ezzel együtt, ezek ellenére még lehetsz jó, sőt kiváló politikusa ennek az országnak. Ehhez persze meg kell tenned néhány lépést:
El kell felejtened a 2/3-ad bűvöletét. Az a kétharmad soha nem is létezett. Olyan jogokat vindikáltatok magatoknak, melyekkel senki nem ruházott fel benneteket.
Vissza kell vonnod, vagy el sem kell kezdened néhány intézkedésedet. Nincs szükség az önkormányzatok hatalmának drasztikus csökkentésére (sőt, növelni kellene a szerepüket).
A választójogi törvény méltatlan egy olyan emberhez, aki hajdan Bibó István nevéért és eszméiért küzdött.
El kell halasztani vagy vissza kell vonni az új alkotmány bevezetését, bár talán a legjobb megoldás egy olyan alkotmányozó bizottság felállítása lenne, melyben mind az öt (hat?) jelenlegi parlamenti párt delegálhatna képviselőket, paritásos alapon, a frakció létszámától függetlenül.
Lényegi személyi konzekvenciák, melynek első lépéseként Matolcsy Györgynek távoznia kell. A személyi változások már csak azért is fontosak, mert rajtuk keresztül te ítéltetsz meg. Egy ennyire centralizált pártban, ahol még tüsszenteni sem mernek az engedélyed nélkül, még egy osztályvezető kinevezését is rajtad kérik számon. Ez persze nem fair, de te is ismered a mondást: „Akinek ilyen frakcióvezetője van, az annyit is ér.”
Lehetne, de nem sorolom tovább, csak egyetlen dolgot említenék még: a mentalitás. Milliónyi ember él ebben az országban, aki lojális. Nem hozzád, nem a pártodhoz. de ez nem jelenti azt a mostanában felettébb kedvelt gondolatot, hogy „aki nem fogadja el ezt vagy azt, az Gyurcsány Ferenccel (az MSZP-vel, akárkivel) van…” Ezek az emberek az országhoz lojálisak. Itt születtek, élnek, itt nevelik gyermekeiket, itt építik mindazt, amit hazának szokás nevezni. Minden egyes politikai kinevezéssel, minden egyes megalapozatlan döntéssel ezeket az embereket árulod el, ezeket az embereket veszed semmibe. Ha úgy tetszik a hazát árulod el minden egyes nem szakmai alapon meghozott döntésben. Sokan felkapják most a fejüket –végül is ez egy nyílt levél -, de én ezt, morális értelemben hazaárulásnak tartom.
Mondhatnád persze, hogy a partvonalon kívülről könnyű beszélni, stb.stb. Nos, elindítok egy blogot, ahol közzéteszek egy többé kevésbé komplett társadalmi, gazdasági és politikai programot. A program egy eltérő utat vázol fel, amit lehet kritizálni, lehet vitatni. Két dologban biztosan különbözni fog az általatok járt úttól: centralizált-etatista minta helyett egy plurális, decentralizált modellben gondolkodik; koherens egész lesz. Úgy kb. 2 hét elegendő idő lesz arra, hogy közzétegyem és bárki megismerhesse. Ezt követően hajlandó vagyok egy vitára kiállni veled, bármelyik minisztereddel, tanácsadóddal. De jöhettek egyszerre is, én egyedül leszek. Demokrata vagyok, nem félek mások gondolataitól, s nem félek vitázni velük. Gondolom, remélem, te sem félsz.

Beszélgessünk.

Régen beszélgettünk.

Baráti üdvözlettel,
dr. Szegedi László

Kedves Helóta, nem emlékszem, dr.Szegedi László tagja az Orbán kormánynak ?
Nem ? Érdekes.... Ha tagja lenne ...
Bocsánatot kérek,és akkor is , ha hátsó gondolatot lát a kérdésem mögött, de sajnos manapság már minden dolognak a háttere az érdekesebb.
Szép estét.