Szombattól „újra dübörög a banda” s immáron hivatalosan is beindul a hetek óta tartó kampány, hogy információval felvértezve kellő megfontoltsággal választhassunk polgármestert, önkormányzati és európai parlamenti képviselőket.
A kardcsörtetést és a Kánaán ígéretét egyelőre mellőző jelöltek zöme új üstökösként tűnik fel a helyi közélet egén, de akad köztük korábban persona non grata-nak nyilvánított egykori veterán képviselő is, aki főnixmadárként kíván újjászületni.
Döntő többségük még nem szagolt puskaport az önkormányzati lövészárkokban, de elszántságban és önbizalomban nem szűkölködnek.
Az előzetes hírekből olvashatóan, mind a polgármesteri, mind a képviselői helyekre 4-5- szörös túljelentkezés várható, ami persze a csengőszóig (ajánlóívek leadásáig) még változhat.
A média jelezte, hogy pillanatnyilag négy polgármester jelölt kíván csatasorba állni, de a sípszóig még újabb jelöltek is felbukkanhatnak.
Éppen minap csöppentem bele véletlenül az esetlegesen új jelölteket prezentálható (jelenleg illegalitásban lévő) párt listaállító gyűlésébe. A kissé harciasnak tűnő szervezet a Nagyatádi „Nyilas Párt”, amelynek vezetője nem Szálasi Ferenc, hanem druszája, egy echte „NYILAS”! Elkésett hivatalos bejegyzésükre tekintettel, még keresik egy legális jelölő szervezettel való közös lista lehetőségét. A zömében hölgyek alkotta szervezet zászlóbontása csak a jövő hétre árható, mert a polgármester jelöltük személye, valamint újsütetű lobogójuk körül parázs vita van folyamatban.
A csoport igazi amazon tagjainak hangjából ítélve a zászlóról várhatóan elmarad az árpád sávos szimbólum, valamint a vörös szín. Helyüket a nemzeti trikolór és a PANEM felirat veszi át a CIRCENSES nélkül, mivel abból meglátásuk szerint volt elég eddig is.
Akár jobboldalon, akár baloldalon bővül a választék, azért nem árt elfeledkezni arról, hogy az „egyik kutya, másik eb”! Útjelző táblaként idézek néhány emlékeztető sort korábbi („Tessék választani”!) jegyzetemből, hogy kissé nehezítsem az amúgy sem könnyű választást.
„A jövőnket meghatározható küzdő felek szellemének megidézéséhez, hogy nehogy sértő legyek, autentikus személyeket hívtam segítségül. Lássuk, ők miként ítélték meg tizenkilencet és egy híján húszat.
A 2008-ban elhunyt, gulágot is megjárt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író ekképpen vélekedett.
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit a kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja”!
Hazai minősítője is akad az egyeduralkodó baloldali pártnak, aki ugyan csak nem rejtette véka alá meglátásait.
Méray Tibor Kossuth-díjas és Pulitzer díjas író, újságíró az 1956-os forradalom ötéves jubileuma kapcsán jegyezte meg, a Csodatévők vagy egyszerű emberek című írásában: ”Rákosi idejében a párt alapgondolata az volt, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Ma inkább ez – Aki nincs ellenem, az velem van”
Ez utóbbit Kádár magáévá tette („lenyúlta”) és így is került a köztudatba (az előbbi kijelentés viszont ismerősebbnek tűnhet a mai generációnak, pedig Borzas már nem hangoztathatja).
A Magyar Újságírók Szövetsége egykori pártitkára 1971-ben a párizsi emigrációból írta az alábbi sorokat.
„Arra gondolok, és bizonyára nem vagyok egyedül: miért az a párt, miért azok az emberek vezetik továbbra is az országot, akiket súlyos felelősség terhel a csődért, a katasztrofális eladósodásért, inflációért, nyugdíjasok nyomoráért, a lezüllesztett közoktatásért és egészségügyi ellátásért. Bős-Nagymarosért, az erdélyi magyarok védtelenségéért? Akik 15 évet elpazaroltak. Ha néhányat az idősebbek közül megaranyozott nyugdíjba küldtek is, a zöm helyén van, s egy-két kivételtől eltekintve éppúgy részesei, támogatói, propagandistái és végrehajtói voltak a krízist kiváltó döntéseknek, mint az öregebbek. Miért az a párt vezeti az országot, amelyik negyven év óta újra és újra önkritikát gyakorol korábbi tevékenysége fölött? Miért ők a miniszterelnökök, a miniszter-helyettesek, a miniszterek, a képviselők, főigazgatók?
Márai Sándor Kossuth-díjas író, újságíró 1944-es naplójából:
„Mi volt az a „jobboldaliság” amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt.
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy ő mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban. Egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember” s joga van tehetség, és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény magyar” vagy „úriember”.
Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme”.
52-es naplójában: „és ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok”.
1947-ben: „A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a meztelen életét és a zsákmányt”.
„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást, hazugságot: a Kommunizmust”.
A visszatekintés konklúziója: „Nihil novi sub”.
Ettől függetlenül nem biztos, hogy napjainkban is akad majd egy tökös pedagógus (egy mai Litván György), aki szemébe mondja egy frakcióülésen az „ügyeletes Borzas”-nak, hogy „a magyar nép nem bízik tovább önben”!
Ha Márai még élne, bizonyára magáévá tenné a gondolatot:
„fel kell adnunk a világunk egyik alapvetését, miszerint: ha az első milliárd akár bűntettekkel terhes megszerzését sikerül megúsznod, utána bármit megtehetsz, ha nem teszel keresztbe a hasonszőrűeknek! Ha bekerültél a gazdasági és politikai hatalom gyakorlói közé, esetleg csupán a holdudvarukba tartozónak ismernek el, akár gatyára is vetkőzhetsz a kormánygépen”!
Nos, választás előtt van még idő elmélkedni (esetleg keseregni) a múlton, s lehet bizakodóan reménykedni a szebb a jövőben. Csupán csak tessenek jól választani!”
