Ilyen pocsék időjárás mellett talán nem tűnik ünneprontásnak, ha az ünnep előestéjén újból előveszem a „nagyatádi szemétség” gumicsontját, s ismét rágódok rajta egy keveset.

Bizonyára vannak, akik már unják a témát, de nem kevés azok száma, akik kíváncsian (és aggódva) várják a közeli napokban érkezhető hulladékszállítási számlát. Vajon mennyivel emelkedik, s kiket érint majd érzékenyen?

Nos, hamarosan minden kiderül, de addig is nézzük mi ingerelt újabb megnyilatkozásra e szakállas témában.

Arra bizonyára többen is emlékeznek, hogy tavaly márciusban a pályázatnyertes szolgáltató által írt kottából vezényelve, polgármester-karmesterünk a képviselő-testületi zenekarral elhegedültette a városlakók nótáját.      Az előadás már akkor is fülsértőnek tűnt, de nem vájt fülű hallgatókról lévén szó, a hamis hangokra igazából csak az év végi „repeta” során derült fény. Városi zenekarunk c-dúr helyett több esetben kandúrt fogott, de a karmester szokásához híven megmagyarázta és elhitette a tagokkal, hogy semmi probléma, minden hang a helyén volt. Mivel szolfézs leckéit nem tartotta meggyőzőnek, januárban kitalálta, hogy új kottát irat, de ezúttal már nem a szolgáltatóval, hanem a hulladékos partitúráért felelős szakminisztériummal.

Szóval a testületi baklövéseket leplezendő, törvénymódosítást kezdeményező felterjesztést javasolt a testületnek, melyet az lelkesen és egyhangúan jóváhagyott anélkül, hogy egy percet is elgondolkodott volna annak szükségességéről és realitásáról. Az időközi történések ellenére sem merült fel bennük, hogy valamit nagyon elhibáztak, s csúnyán meg lettek vezetve.

Alapos informálódás nélkül ismét lelkesen jóváhagyták a korábban hintába ültetett városlakók újabb megvezetését mi több, megalázását.

A Megyei Közgyűlés legutóbbi ülésén aztán sokadmagammal szembesülhettem azzal, hogy a nagyatádi testület korszakalkotó ötlete gyenge lábakon áll, ezért nem ártana egy kis megyei hátszél, csupán a nyomaték kedvéért.

Ötletgazdánk ezért interpellációjában felvázolta álláspontját, s kérte az elnököt valamint a közgyűlést, hogy támogassa  a nagyatádi testület által jóváhagyott „közérdekű” felterjesztést.

Mivel szem és fültanúja voltam városvezetőnk interpellációját megelőző színeváltozásának, biztosnak gondoltam a szolidáris szavazást. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt hónapokban tanúsított magatartását, az észlelhette miként érlelődött az egykor vörös karmester somogyi sárgából konszolidált narancsba.

Mindannyiunk szeme láttára születőben a nagyatádi narancs. Ahogy pelikán elvtárs mondaná; „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.

Ennek ellenére nem így történt és itt jött a blamázs. Városunk kormánypárti közgyűlési tagja (ÁG.) egyetlen szóval sem támogatta munkáltatóját. Az elnök lassan mondta, hogy az interpelláló is értse. A kormány zászlajára rezsicsökkentés van tűzve. Ezzel szembe megy a felterjesztés, ezért javasolja, hogy a közgyűlés ne interpellációként kezelje a javaslatot, hanem bejelentésként. A támogató szavazás elmaradt. No comment.