A múlt év novemberében lezajlott „sikeres” fórumról már beszámoltam kapcsolatos jegyzetemben (XI. 25. Közelhallgattatás), de azért megosztom az érdeklődőkkel legfrissebb élményemet is, melyet a tegnapi közmeghallgatásos testületi ülés nyújtott.
A tavalyi meghallgatás után úgy értékeltem, hogy vége ezen intézménynek, de a testület olyan sikeresnek ítélte, hogy működési szabályzatát módosítva évi kettőre emelte a fórum megtartásának kötelezettségét. Bár a polgármesterünknek a korábbi egy sem volt ínyére, az erőt demonstráló „többség” nem engedett a huszonegyből.
A korábbi közmeghallgatáson ugyan nem tolongtak az érdeklődő választópolgárok (összesen hárman voltunk) de a testület kínálta újabb lehetőségen felbuzdulva, az utóbbi években egyre növekvő érdektelenség ellenére megjelentem az ülésen. A trend nem változott s immáron egyedül képviseltem a közt, de ez nem tántorított el az aktuális és közérdekű kérdéseim feltevésétől, sem a véleményem kifejtésének kísérletétől. Igen, kísérletétől, mert aki azt hiszi, hogy elég jelentkezni és máris lehet véleményünknek hangot adni, az nem volt még a demokrácia csúcsának is beillő rendezvényen. A helyi adást egyre kevesebben nézik, de aki látta az érti, hogy miről beszélek.
A felvételt jövő csütörtökön ismétlik, meg lehet tekinteni, majd a következő év végi összejövetelen lehet személyes benyomásokat is szerezni (mazochisták előnyben).
Kérdéseim felvetése előtt, majd azt követően is jeleztem, hogy a válaszokat a döntéshozó képviselőktől, s nem a polgármestertől várom, tekintettel arra, hogy a határozati javaslatokat nem egy, hanem tizenegy felelős képviselő hagyja jóvá úgy, hogy valamennyien tisztában vannak az előterjesztésekben foglaltakkal.
Kaméleon szerepre kárhoztatott (Szoci pirosból „Atádért” zöldre, újabban Fideszes narancsba hajló) városvezetőnk, diktátori erényeit csillogtatva, a képviselőket azonnal kiskorúsítva kijelölte a válaszadókat (önmagát, jegyzőt, irodavezetőt), mert nehogy már a saját meglátásait fejtse ki a képviselő, ami esetleg nem egyezik az általa képviselt „hivatalos” állásponttal. Bár jelezte, hogy utána lehet szólni, de a megszólítottak nem tülekedtek a lehetőségért.
Ezt követően a korábbinál is agresszívebben vágott bele folyamatosan mondandómba, s akadályozta meg, hogy véleményemet a felvetődött kérdésekben kifejtsem. De lássuk mitől bőszült fel folyamatosan a MI PISTÁNK.
A korábban már felvetett és megismételt Rókus köz. 3. szám alatti önkormányzati ingatlannal kapcsolatos kérdésekre válaszul mellé beszélt, mert kínos volt számára az ügyben elvárt jogkövető magatartás mellőzése.
Nem kaptam tisztázó választ a Fontana körüli történésekre sem, márpedig több mint valószínű, hogy nincs minden rendben az önkormányzati tulajdonú ingatlan működtetésében.
Felháborodva reagált a válaszadásra önmagát kijelölt polgármester, az általa több mint egy éve emlegetett önkormányzati kötbérigény érvényesítésének felvetésére is. Az ügyet forszírozó felperes párost szapulta, hogy lejáratják az önkormányzatot, de a vonatkozó dokumentek kiadását változatlanul megtagadja, a kiadási kötelezettségről rendelkező bírósági határozatot megfellebbeztette.
A korábban jelzett időpontokban nem került benyújtásra a 300 milliós kötbérigénnyel kapcsolatos kereset, s nem utalt az időközi realizálásra a napirendi előterjesztés sem. A korábbi (Bíróságon történt) megállapodás ellenére a keresetből felperesként igényelt példányt sem kaptuk meg, ezért változatlanul kétségbe vonom (amíg nem látom) a benyújtás megtörténtét. A testület Bárdos projekttel kapcsolatos "tartózkodó" magatartását továbbra sem tudom hova tenni.
A legfontosabb kérdést, az új hulladékos rendeletet, amit korábban annyira támogatott, átpasszolta a jegyzőnek, aki derekasan védte a védhetetlent.
Mivel közbeszólásai miatt nem tudtam maradéktalanul végigmondani, ezért leírom miért sánta az átgondolatlanul jóváhagyott és hatályba lépett rendelet.
Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkothat, de a törvény kimondja, hogy a testület kizárólag a törvény keretei között szabályozhat, mert a felhatalmazás kereteit túllépő, azt meghaladó szabályozás ellentétes a törvénnyel, ezért sérti az Alaptörvényben foglaltakat.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000 évi XLIII. törvény 25. § kimondja, hogy a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni.
Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a hulladékdíj akkor felel meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága követelményének, ha igazodik, vagy legalább közelít az elszállított szemét mennyiségéhez.
Nem felel meg a magasabb szintű jogszabályban foglalt szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságára vonatkozó elvnek, ha az önkormányzat hulladékkezelésre vonatkozó rendelete nem teszi lehetővé a 120 literesnél kisebb gyűjtőedény használatát a lakosok számára. Az igényt meghaladó méretű kukásedény kötelező használata nem ösztönzi a lakosokat a hulladék szétválogatására, a szemét mennyiségének csökkentésére.
A városunkban található közel nyolcvan társasház zöme a kötelezően előírt 120 literes kuka alapján számlázott díjjal lényegesen több mennyiség után fizet a ténylegesen elszállításra kerülő hulladéknál. A Kiszely 8-10-nél például több mint 40%-al.
Ugyancsak elhibázott lépésnek és indokolatlannak ítélem a kéttényezős díj bevezetését is.
Ez a díjképzési forma az üdülő körzeteknél (Pl. Balatoni települések) indokolt lehet, hiszen a nyári hónapokban a szolgáltatás igénybevételére kényszerülő vendégek száma az állandó lakosok számának többszörösére is emelkedhet, de Nagyatádon évtizedek óta állandó (a folyamatos csökkenést leszámítva) a hulladékszállítást igénybevevők száma, ezért a szolgáltatónak nem kell készenlétben tartani az esetleges csúcsidei szolgáltatáshoz szükségessé váló tartalék munkaerő és eszközállományt.
A társasházaknál is bevezetett egyéni (lakásonkénti) számlázás is ésszerűtlen, mert többlet költséget okoz, amelyre apellálva ideologizálja a szolgáltató a bevezetett kéttényezős díjat. A lakókra kiterhelt mintegy harmincmilliós új díjelem többszörösen fedezi az egyéni számlázásból eredő indokolatlan többlet költséget, a hivatkozott többi elemre (selejtpótlás, fejlesztés környezetvédelem) ez idáig is megvolt a fedezete, hiszen évek óta jelentős adózás utáni extra eredményt produkált. Nem véletlenül tervezi a kormányunk az e területen szolgáltatók különadóztatásának (Robin Hood adó) bevezetését.
Felesleges és értelmetlen volt a sietség az új rendelet megalkotásánál, hiszen köztudott, hogy jövőre a hulladékszállítási díj megállapítása is állami kézbe kerül, az egyéb jelentős változásokról, kihatásokról nem is beszélve. Hacsak nem az volt a célja a polgármesternek és képviselőknek, hogy csak állami/önkormányzati tulajdonú többségű céggel végezhető szolgáltatás jövő évi bevezetése előtt továbbra is biztosítsák a zavartalan sárgacsekk söprést. Nagyatádon sem talicskával hordják, telik az extra, mostantól már „rendelkezésre állási” díjból (besöprési adóból) kamionokra is. Pecunia non olet, vagyis a pénznek nincs szaga, ahogy anno Vespasianus császár is megmondta, amikor tanácsadói tiltakoztak a nyilvános vécék megadóztatásakor.
Akárhogy is nézem, ezt a rendeletet az előterjesztő és a jóváhagyó testület elszúrta.
Nem kicsit, hanem nagyon, de ezen már csak az ombudsmani vizsgálat segíthet, már ha valaki bepanaszolja az illetékeseket.
