A Kakasban „ünnepelve” várta a választási eredményeket tegnap a helyi korszakváltó szervezet. Bár nem láthattuk mivel tuningolták, de a média jóvoltából érzékelhettük az emelkedett csapathangulatot, amely csak az eredmények befutásáig tarthatott. Akkor az italok mellé kéretlenül felszolgálták a buktát, amelyből bizonyára volt elég túrós is és lekváros is, de legfőképpen narancsos. De ne siessük el a dolgot, térjünk vissza egy pillanatra a kezdetekhez.
A 2010. évi választást követően történelmi pillanat részeseként ragadhatta volna meg az alkalmat a két évtized után többségbe került polgári oldal. A korábbi küzdelmekből kimaradva, de a győztesnek járó lehetőséggel élve véghezvihette volna az általa fennen hirdetett korszakváltást. Aki netán nem emlékszik; „fogjunk össze, legyünk határozottak, védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”.
A többséggel együtt ölébe hullott kulccsal valóban lezárhatták volna a kifogásolt korszakot, de kampányígéretükről elfeledkezve inkább mutyi szagú elvtelen titkos paktumot kötve (egy nekünk-egy nektek) pecsenyesütéshez fogtak. Emelt díjazású helyi és állami státuszok, állami hektárok, nemzeti trafikok, vissza nem térítendő állami támogatás, stb. volt a kiérdemelt zsákmány a jól végzett munka jutalmául.
A ciklus során aztán bakterként többször is jelezni próbáltam hol rovásírással, hol latinul, időnként ómagyarul, de valamiért nem igazán sikerült megértetni mondanivalómat. Sokáig nem értettem a reklamáló olvasókat, de mára világossá vált, hogy elmulasztottam használni a gondolat átvivő kézi-készüléket. Természetesen a leadott jelzéseim nélkül is észlelhető volt, hogy a narancssárga vonatról egyre többen szálnak le, mivel a szerelvény nem mindig a jó irányba halad.
A mozdonyvezető és kalauza azonban rá se rántott az intelmekre, és a végállomásra befutáskor (a vasárnapi választáson!) bizony elveszítették a korszakzáró kulcsot. Somogyban a hasonló kaliberű szomszéd várakra tekintettel Nagyatád KDNP-FIDESZ (a helycsere nem téves) szervezete produkálta a leggyengébb kormánypárti eredményt, de nem lepődnék meg, ha ezt nem ismernék be, s önmaguk helyett másban keresve a hibát, kreálnának felelős bűnbakot mentségükre.
Ahogy ez a TV-ben látható volt, a „váltókezelőt” nem rázta meg különösképpen a remélttől jóval elmaradó eredmény, hiszen a lista és a Pista a gyümölcsöző együttműködés reményében biztosítja a paktum prolongálását. Ha nem, abból nagy „baj” lehet!
A megosztott és szétzilált KDNP-FIDESZ csapat mandátumokat veszítve ezúttal már a ciklus induláskor alárendelt szerepre kárhoztatott. A kampány finisében a reméltnél jóval csekélyebb mértékben emelte az ÁSZ-nak hirdetett jelölt ázsióját a miniszterelnök presztízsnövelésnek szánt villámlátogatása, s a szavazási kedv mérséklődése sem a kormánypárt malmára hajtotta a vizet. Ehhez hozzájött a baloldali paktum (nem indítottak polgármester jelöltet), valamint a harakirihez sajátkezüleg gyártott ellenjelölt (a leendő BŰNBAK!!!), továbbá a magasabb politikai szempontokat érvényesítő egyéni és szűk csoportérdekek. Aki most megint azt hiszi, hogy összeesküvés elméleteket gyártok, azt ki kell, hogy ábrándítsam. A történtek nem a véletlenek műve, de ha volna corpus delictim s kijátszanám, se hinnék el sokan, amint azt a közelmúlt eseményei is igazolták. „Tetszettek volna forradalmat csinálni” jutnak eszembe néhai miniszterelnökünk elhíresült szavai, de ugyan kik és miért álltak volna ki a barikádra, mikor már régen nem a láncokról van szó.
A korszakváltás, mint már annyiszor ezúttal is elmaradt, s Nagyatád menetelhet tovább a Lenini (pardon, Ormai) úton.
A MI PISTÁNK régi-új igéit már ismét megerősödött csapata hirdeti, miszerint „Sej, szellők fényes szellők, fújjátok fújjátok- ……”! Azt, hogy mit szólnak, ehhez odafenn a vezérkarban még nem tudhatjuk, mert hiszen miniszterelnökünk üzenete és parlamenti képviselőnk többször elhangzott intelme szerint: „a 2014-2020-as Európai Uniós ciklus alatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kormánypárti polgármestert és képviselőket válasszunk”. Ez eddig városunkban süket fülekre talált, de talán az alvezéri és elnöki posztokkal még lehet kissé korrigálni. Ha az előző ciklusban működött, a ”győztes” józan belátásával ezután is működhet, mert ugyebár „EGYÜTT, TOVÁBB-NAGYATÁDÉRT”!
Végezetül mielőtt zárnám soraimat az elfogyasztott „túros” buktám után szeretném megköszönni annak az ismeretlen alig több mint három tucat szavazónak a 2. számú választókörzetben, hogy nem csak olvasták, de értették (s nem félre, mint néhányan) korábbi mondandóimat. Ha netán az egykori „három testőr” korábbi tevékenységére emlékezve jutottam eszükbe, azt is köszönettel vettem. Sportember lévén sok-sok versenyen edződtem, s megtanultam méltósággal viselni a vereséget, de álltam annyit a győzelmi dobogón is, ami elegendő motivációt ad a további küzdelmekhez.
Lehet, hogy a kritikai észrevételeknek megfelelően időnként valóban nem közérthetően (virágnyelven), vagy félreérthetően fogalmazok, de az elmúlt években kifejtett észrevételeimet, véleményeimet, javaslataimat nem egyszer igazolta az élet, vagy remélhetően a nem is olyan távoli jövőben fogja visszaigazolni.
A hétről-hétre növekvő érdeklődők, ill. olvasók száma bizonyítja számomra, hogy van igény a nem szidolozott helyi érdekű közéleti információkra, véleményekre.
Bár négy éve tartó „tudósításaim” egyeseknek nem nyerte el a tetszését, de nem is szimpátiájuk, ill. kegyeik keresése, elnyerése a kitűzött cél.
